|
|
|
| Előadó: | Szakácsi Sándor |
|---|---|
| Album: | Megvagyok |
| Megjelenés: | 1986 |
| Hossz: | 2:51 |
| Szövegírók: |
Fábri Péter |
|
Gallai Péter |
|
| Kiadó: | Hungaroton |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Telek elmúlnak, nyarak elmúlnak.
sok erős várak leomolnak.
Jön az esztendő, megy az esztendő,
tegnap lesz rögtön a holnap.
S ha a sír vár ránk, ugye, mit várnánk,
gyors évek-lepte halandók?
Amióta vagyunk, a halálra vagyunk,
soha nem voltunk maradandók.
Hova pörgünk el? Milyen álmokkal?
Hulláktól sose jött válasz.
A barátságok s a szerelmek mind,
mint szétoszló füst, szállnak.
Aki boldog volt s aki nem volt az,
mind egyként tűnik a sírba.
Ha sosem lett volna egyéb törvény -
ez az egy rég meg vagyon írva.
Aki habzsolt és aki koplalt,
és aki tolvaj volt s aki rendőr,
aki strihelt és aki viccelt,
és aki fát hordott s aki kendőt,
aki hódított s aki gyógyított,
aki gyilkolt és aki ítélt,
aki polkát járt s aki poklot járt,
s a ki álmokban s aki itt élt,
aki bambán leste, ha bombákkal
fenyegették szónoki hévben,
aki elhúzó madarakra figyelt,
hogy szállnak, szállnak az égen,
akit átvertek s aki átvert,
s aki pórázon volt bátor,
aki józanul élt, aki porba merült,
akit elnyelt vágy és mámor,
aki bújt, aki nem, s aki félt, aki nem,
aki hitt, aki nem - tovatűnik;
s aki mert, aki nyert, aki szólt,
aki nyelt, aki bűntől botlott bűnig -
mind lomha menetben a sír fele tart.
Isten löttyinti a vödröt.
Megtölti velünk Földünk földjét:
csak telnek, telnek a gödrök.
Ez a csontokból szőtt háló már
beteríti egészen a glóbuszt;
mert csontra soványul mind,
aki élt - ehetett lazacot vagy lóhúst.
S csak e hálón át sejlik föl még,
amit úgy nevezünk, hogy a múltunk.
Jaj, föllázadt angyal, Lucifer!
Veled együtt mind ide hulltunk!...
Ó, szétrohadó testvéreim!
Így fut az élet a bugyuta halálba.
És mégis: e bomlás isteni terv -
hát álljunk mind be a táncba!
Jöjj, fogd a kezem, gyere halni velem,
gyere, mosolyogj, dobban a léptünk!
Nevetőn, kacagón menjünk oda át!...
Hiszen úgyis mind odaérünk.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
