|
|
|
| Előadó: | Nagy Anikó |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor |
|
Stephen Sondheim |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Légy naggyá,
így egyszerűen: naggyá!
Élj azzal, amit kaptál,
és ne töprengj az árán.
csináld amit kell!
A művészet könnyű -
ez szép, de nem igaz!
Művészkedni könnyű,
míg a tojáshéj rajtad!
A látomás magánügy,
ha tovább nem adod!
A dal, mit nem hall senki:
halottnak a csók!
Csak az hat, ami él!
Apránként összerakni mindent,
részenként kidolgozni, szépen, pontosan,
minden egyes perccel hozzátéve,
amit egy-egy részlet megkíván:
nem elég a látomás, az ötlet,
hogy valósul meg, attól függ minden:
tanulod a szakmát...!
Grammonként...
méricskélsz, kicentizve mindent,
cseppenként, adagolva, mindent kipróbálsz,
ha lapokat raksz és közben reszketsz,
hátha mit építsz, kártyavár,
odafigyelsz, minden józan szóra,
megvitatod újból pontról-pontra,
hiába sok gőzös-lázas álom,
hogy az egész biztos lábon álljon,
ez munka - semmi más,
hát tanulod a szakmát...!
Apránként...
láncszemként, összefűzve mindent,
még és még!
Itt és ott
feldolgozni érvet, véleményt.
Ahogyan a jogtudós a törvényt,
ahogy a zenész a hangszerét ismeri,
hisz alkotni csak így tud:
ne reméld, hogy ennél könnyebb sors jut!
Mért lenne könnyű,
az, hogy minden kis részlettel
tisztában légy,
és közben mindenkor tudd:
mindez, hogy lesz egésszé?
Hiszen amit próbálsz, mind oly zűrös,
mint akit a balsors régen üldöz,
gyötör a sok lelki baj, a végzet,
fenyeget a bukás, érzed; véged!
Csak fel ne add!
Így rakj fel foltokat a képből:
kell egy cél - az se baj, ha néha
mellélősz...!
Másoknak a magánélet fontos
neked csakis az, hogyösszehozd,
azt amit műnek hívnak egykor,
de te most mégse erre gondolj,
hiszen amit csak most csinálsz, csak próba,
hogy végűl, rátalálj a Hangra!
Mért volna könnyű,
az, hogy minden nap úgy indulj,
benned van mindaz, miről azt mondják majd:
ez a műfaj csodája!
S ha nekik nem kell, csak a régi,
csakis a megszokott a jó,
vedd át a régiektől mindazt,
ami csak értékes és vonzó!
Legyél a híd két messzi part közt,
legyél a rég várt folytatás.
Lesz munkád, még
hogy mindezt valóra váltsd!
Légy új lány - a régi nagyok útján,
légy öröktűzű vulkán,
s ne csak tűnő hullám
a divat tengerén!
Apránként összerakni mindent,
részenként, kidolgozni, átfésülni még:
rámehetnek hónapok és évek,
azután még szerencse is kell,
ahhoz, hogy ismert légy, hogy feltörj,
és ha a siker végre eljön ...mert eljön!
Vele jön az újabb - újabb munka
nekikészülsz minden dalnak újra,
keresed, hogy - hogy lehetne másképp,
megmutatni minden rejtett színét,
akarod, hogy minél többen értsék,
mindezt nem a hírnévért, a pénzért,
hiszen a küldetés a fontos,
amért érdemes, hogy dolgozz,
hogy művésszé legyél:
tanulod a szakmát...!
Apránként, részenként,
mondatról - mondatra,
taktusról - taktusra!
A mozgás, fintor,dallam, játék,
kudarc, pofon, mosoly, remény,
intés, tudás, érzés,
egynap össze áll:
ez a művészet már...!
Egyre többet tudhatunk meg a bohóc maszk mögül kikacsintó srácról, aki egy évvel ezelőtt debütált Morionesként és akire rekordidőn belül óriási figyelem szegeződött.
Miközben az előadó Manuellel közös, toplistás featje, a „Voodoo Baba” továbbra is pörög, addig is egy új, igazán személyes szólófelvétellel jelentkezik. Az „ALVAJÁR” egy uptempo, pop-latin-deep house dalnosztalgia, amelyben a gyerekkor keveredik a keserédes jelen vívódásaival, miértjeivel.
„Az ALVAJÁR-t nagymamámmal való kapcsolatom ihlette nagyrészt, a jelenem küzdelmei pedig kiegészítették”
– mondja Bakos Kristóf, azaz Moriones, aki múlt héten ünnepelte első albumának, a ’Tébolyda’ egyben karrierjének is csekély egyéves jubileumát. Az akkor még csak zenéjéről és TikTokról ismert fura hajú fiú azóta három önálló, teltházas koncertet adott Budapesten, legutóbbit éppen a közel 1300 férőhelyes Akvárium Klub Nagyhalljában. Ekkor a bohóc a színpadon meghalt, és ezzel egy új érát indított el, kilátásba helyezve egy új lemez érkezését.
Az „ALVAJÁR” is egy mozaikrész, amelyről a dalszerző bővebben így mesélt
„Unokatestvéremmel forgattuk a videóklipet. Mindenképp egy olyan helyet szerettem volna a szám nosztalgikus kedvessége miatt, ahol gyerekkorom nagy részét töltöttem, és a klipben feltűnő hintaágy az volt. Sokszor átmentem és beszélgettünk mamával, és ekkor a nap mindig odasütött. A kontraszt az csak hozzáadódott a történethez, hiszen a bohóc meghalt, de az albummal minden tiszta lesz. Nagyon durva, mert a klip elején a kisfiú én vagyok, ahogy nézi a jelenem. Azt a részletet unokatesóm egy egyetemi projektjéből vettük ki, ami ráadásul egy 14 éves felvétel, hiszen 2010-ben forgott és valahol megtalálta. Eszméletlen sorsszerűen történik ismét minden és mondhatjuk, hogy minden egyszerű volt, hiszen hazamentünk.”
Az „ALVAJÁR” egyfajta életigenlő figyelmeztetés is, hogy a jelen zsúfoltságában, ha a múltat elfelejtjük és nem tudjuk értékelni a pillanatot, azt később meg fogjuk bánni.
