|
|
|
| Előadó: | Tomszi |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Tudom, haver, hogy már régóta vártál
Valami gyökérre, de hagyjad, most TO a májknál,
Egy pacsi többet ér ezer facebookos lájknál,
Hót ziher, hogy mocskosabb az enyém egy szép, rúzsos szájnál,
Ám én, sokakkal ellentétben, levágtam: megéri, s igazat beszélek,
Szavam a valóság, vagyis a pokol bugyraiba basz be téged.
Elhullanak a kretének, meglásd, a kamutenger kiszárad,
Rühellem a picsákat, akik félszázas IQ-val riszálnak!
Azt ugyan várhatod, hogy ezzel kaszáljak,
Hogy egy szentenciát viszáljak,
Hányan hitték maguk itt királynak, aztán mégis kiszálltak!
Figyelj ide, Sorokmajor, mulassá oszt reppejjé,
Te meg, öntömjénező fasz, csak ugassá, oszt rettegjé!
Vedd meg magadnak a világot, a szukádnak az ékszereket,
Csak vigyázz, mert a hol a pénz megkapta a főszerepet,
Ott nincs szeretet. Tedd a szívedre a kezedet!
A tracklist ordítja: nem ma kezdtem,
Neked várad van, nekem meg makettem.
Plusz annyim, hogy csíped a reppem,
Azt mondják, jó a rímem, a kedvem:
Az szar, ezért pár alkesz fasszal
Nyelem a nedvet, mígnem borul az asztal,
Az égig szállnék, de a talaj marasztal,
A vérem lángol télen, tavasszal,
Szörnyek ugrándoznak a szívemen,
Ott létezem, ahol a szivárványt színtelen
Ívnek mutatják az emberszemek,
Itt pénzért adják a szép perceket.
A szar helyzetekből kifogtam a legeket,
Verem a kurva koporsómba a szegeket,
Hogy elfeledtek, arra mérget ne vegyetek,
Az én lelkierőm megmozgat hegyeket,
Tenger a dolgom, éjt nappallá teszek,
Bassza meg mindenki, aki lenézett, rászedett,
Úgy látott engem, mint leggyengébb láncszemet,
Nem érdekel, hány utál, nem izgat, hány szeret,
Eldobták az agyukat, elhagyták az eszüket,
Sírnál a sírnál, és írnál, hátha leszüneteltetik
A játékot, de az élet megy tovább;
Ha másodszor hibázol, már nem mindegy, mekkorát,
Ha valamennyit haladtam volna,
Akkor a tusa most alattam folyna,
És nem az én részvételemmel,
Gyáva támadókkal, merész védelemmel.
Csórók, csak álom a luxus, a hat szoba,
Gúny tárgya vagytok, mint Baudelaire albatrosza.
Költői a mámor, a hétköznap prózai:
Felaprózott félelmek foglyainak pózai.
Rajongó tinik, sikítozó lotyók,
Lehúzzák őket a bálványaik, mint a klotyót.
Celebéknél olyan mértékű a fényűzés,
Hogy már csak egy valami hiányzik: az UV-szűrés.
Egyszer szétszórt vagyok, másszor összeszedett,
Ne kertelj, hogy közbejött ez vagy az, mert közbemegyek!
Szívünk rohadt részét tépjük ki, s vágjuk a falhoz –
A felnőttek fele se nőtt fel e feladathoz.
Jobb, ha megtanulod: felejtés van, de nincs bocsánat,
Ha nem tartod magad csodálatosnak, akkor csodállak.
A kibaszott arcvonásaim megkeményedtek,
Engem nem dob fel az új ruhád, de örülök a lényednek.
Tudod, az emberek néha nagyon durvát tévednek,
Pedig semmi hasznát sem veszik a vérednek.
Óh, mivé lettek!
Pilátus mosta kezét, Jézus mosta lábát
Az apostoloknak, a postaládát
Minek nézed meg, nincs benne örömhír,
Mennyi, amennyit tíz köröm bír,
Szakadtáig mennyit tud kaparni?
Egy dolog vágyni rá, más dolog akarni.
A gép behálóz, a tévé rabul ejt téged,
Míg én figyelem a fákat, a lepkéket,
Hogyan izzad az ég hideg verejtéket,
A keserűségtől vettem a leckéket,
Felfedem kilétem, itt a szöveg, nesztek,
Megmar a mérgezett végzet, és megvesztek,
A szerinted nem ugyanaz, ami a szerintem,
A kutyákat kussban levésre intem,
Sok fasznak a lényegről lövése sincs, ezért
Azt hiszi, a lényeg ő, s egy köpése kincset ért.
Egy napon majd mindent egy lapra teszel fel,
Célt érsz, ha egymagad szembeszállsz ezerrel,
Egy fűszálat sem sodor el a szóáradat,
De ha megmozdulsz, áttörheted a gátakat.
Kik lakják e világot, óh, mivé lettek,
A hatalommal bírók a gyengéknek vétettek,
A kíváncsiak mindent tűvé tettek
Azért, hogy megleljék értelmét az életnek.
A szorgalmasak is csak félmunkát végeztek,
Paloták árnyékában milliók éheznek,
A bosszút többé már nem érzem édesnek,
Ha vágod a trendet, a csajok beléd esnek,
A nagy harci helyzet most éppen reménytelen,
Ki fél a bukástól, az távozni kénytelen,
Ha baszol az egészre, akkor jöjj énvelem,
De ha rossz volt a szíved, most a helyén legyen!
Rajongó tinik, sikítozó lotyók,
Lehúzzák őket a bálványaik, mint a klotyót.
Celebéknél olyan mértékű a fényűzés,
Hogy már csak egy valami hiányzik: az UV-szűrés.
Egyszer szétszórt vagyok, másszor összeszedett,
Ne kertelj, hogy közbejött ez vagy az, mert közbemegyek!
Szívünk rohadt részét tépjük ki, s vágjuk a falhoz –
A felnőttek fele se nőtt fel e feladathoz.
Jobb, ha megtanulod: felejtés van, de nincs bocsánat,
Ha nem tartod magad csodálatosnak, akkor csodállak.
A kibaszott arcvonásaim megkeményedtek,
Engem nem dob fel az új ruhád, de örülök a lényednek.
Tudod, az emberek néha nagyon durvát tévednek,
Pedig semmi hasznát sem veszik a vérednek.
Óh, mivé lettek!
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
