|
|
|
| Előadó: | 4F Club |
|---|---|
| Album: | Forefkláb |
| Megjelenés: | 1996 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Sallai János Béres Zoltán Vandulek Zoltán |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Polygram |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
1. Miért hiszem azt, hogy a vonzerőmnek vége,
Mert csendesen ostromlom ezt a lányt egy éve,
Küldi a jeleket, de azt hiszem, hogy játszik,
Hisz miért pont én legyek, ki neki hiányzik?
Míg én vagyok az, aki a köröket járja,
Ő türelmesen végig a lépésemet várja,
És látja, ha elbukom és segít rajtam,
Születésem óta csakis őt akartam.
R. Hetek óta nézlek szüntelen, és te még sem vetted észre.
Vagyis gyáva voltam, és rád fogom, hogy én értettem félre.
2. Annyira szép, hogy én kalitkába zárnám,
És az se lenne baj, ha egy házisárkány.
Mélyen a szeme közepébe nézek,
És most veszem észre, hogy nekem ő a végzet.
Főzni se tud, és csak baj, hogyha mosogat,
És szörnyű, ahogyan vezeti a kocsimat,
Semmi sem olyan, ahogy kellene lenni,
De csak vele akarok megöregedni.
R.
3. Megvan a jegyzetem, de elvesztem az eszem,
Hülyeséget beszélek; hogy feleségül veszem,
Holnap, ha elszúrtam: a depresszió utolér,
Nem akarok sírni senkiér', semmit se ér!
De nagy a tét, és a barátság már nem elég,
A remény egyedül a húsz év vele még,
Ő az igazi, véget ért a kutatás,
Ha száz évet élek, akkor se kell senki más.
