|
|
|
| Előadó: | Rönk |
|---|---|
| Album: | Még egy méter |
| Megjelenés: | 2017 |
| Hossz: | 3:04 |
| Szövegírók: |
Papp Zsigmond (Yiga) |
|
Papp Zsigmond (Yiga) |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
VERZE
Mondd, nem szoptam még eleget?
Kaptam hideget és meleget
Míg magánnyal basz az élet
Állandóan szarba lépek
Nem kérek mást, csak egy esélyt
Még van remény, de csak csekély
A szerencsétlent hülyének ítéld
Hogy ezzel magad megkíméld
REFRÉN
Sötét van már, a tudatom ködös
Tudom, mit érzek, nem kölcsönös
Mikor lesz már a nevező közös?
Önbizalomból nem vagyok ötös
Semmi sincs, mi engem feldob
Minden nő magától eldob
De szeretet nélkül is létezem
A pornót még legalább élvezem
VERZE
Én vagyok, ki utána hajt
Mégis néz bután a csaj
Mintha vele durván bánnék
Bár nincs bennem ártó szándék
Nem érted, hogy miért bűzlök
ÉDESEM, mert érted küzdök!
Egyedüllétem elreteszel
De tudom jól, te erre teszel
REFRÉN
Sötét van már, a tudatom ködös
Tudom, mit érzek, nem kölcsönös
Mikor lesz már a nevező közös?
Önbizalomból nem vagyok ötös
Semmi sincs, mi engem feldob
Minden nő magától eldob
De szeretet nélkül is létezem
A pornót még legalább élvezem
SZÓLÓ
KIÁLLÁS
Hülye fejben egy bamba agy
Arra kér, hogy magamra hagyj
Bárcsak feladhatnám könnyen
Nem néznék ki ilyen szörnyen
Felesleges bármit tenni
Ha Sziszifusz hozzám képest semmi
A végső összeomlás szélén
Annyit mondasz: hagyjál békén!
VERZE
Jól van, szoptam már eleget
Kaptam hideget és meleget
Befejeztem ezt a játékot
Mert ennyit nem ér az ágyékod
Nincs is más, ami megmarad
A szíved, a lelked elrohad
A kezemen a sok-sok döféstől
Csak egy ujj maradt: a középső!
REFRÉN
Sötét van már, a tudatom ködös
Tudom, mit érzek, nem kölcsönös?
Mikor lesz már a nevező közös
Önbizalomból nem vagyok ötös
Semmi sincs mi engem feldob
Minden nő magától eldob
De szeretet nélkül is létezem
A pornót még legalább élvezem
Sötét van már, a tudatom ködös
A célom szent, de az érdekem önös
Tudod, sosem voltam kedves
Csak önbizalomból: EGYES
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
