|
|
|
| Előadó: | Angel |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Refrén
Két szín, ez az mi téged jellemez
Élj igy, amíg elbírja a jelmezed
Épp hogy el nem tiportál, hű de kedves
De emberségből elbuktál, ÜLJ LE EGYES!
2x
Angel
Nem keresem a szavakat, de tetteid el árulnak
Hány ajtó kinyilik előtted, de örökre be zárulhat
Hány utat kezdtél el, de a célod mindig menekül
Mert ki hazugságból épitkezik, előbb-utóbb belesül
Egyik váladon az angyal, a másikon az ördög ül
Az utóbbira hallgatsz, mert a szép szó ugyis eltörpül
Nem könnyü úgy élni, hogy az legyél aki szeretnél
Mert túl sok lesz az akadály és kevesebb a menetszél
Feleszméltem párszor hogy, az érdek ami vezérel
Ha kamuzásról van szó akkor nem éred be kevéssel
Nem ésszel hanem ösztönből, az egó pedig rögtön nől
Aki nem tesz érted eleget, szemedben csak lábtörlő
Átköltöm a múltam és a szerepek meg változnak
Igaz barat kevesebb és lesznek akik majd átkoznak
Nem állok be a sorba, én már csak magamra hallgatok
Ülj le egyes, ennél többet én nem adhatok.
Refrén
Két szín, ez az mi téged jellemez
Élj igy, amíg elbírja a jelmezed
Épp hogy el nem tiportál, hű de kedves
De emberségből elbuktál, ÜLJ LE EGYES!
2x
Angel
Többre tartod magad mint bár ki más, de mire fel
Annak amit elmondasz én a felét se hiszem el
A szivemmel látok, nem más kellett hogy megértsem
Nélküled még többet ér az amit eddig elértem
Kinek nem inge ne vegye magara nem invitált a darab szám
Nem tudnám egybe küldeni még akkor se ha akarnám.
Klajkó Szandi
Eljött az idő, most kell elmondani
Csak szavakba önteni nem lehordani
Tudom, hogy kellene a protekció
De még kéne mögé egy produkció
Túl sokan kapaszkodnak másokon
De én ezektől napról-napra változom
Megkaptam a pofont, majd kapsz érte pacsit
Aztán fogd meg az egódat és húzzál rá egy zacsit
A tanitás meg volt nagyon köszi szépen
Mostmár üljél egyedül egy másik széken
A fagyi vissza nyal, de jó mélyre
A gagyi nem marad sokáig fénybe
Az a baj öcsi háhá, végül én tettelek jégre.
Refrén
Két szín, ez az mi téged jellemez
Élj igy, amíg elbírja a jelmezed
Épp hogy el nem tiportál, hű de kedves
De emberségből elbuktál, ÜLJ LE EGYES!
2x
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
