|
|
|
| Előadó: | Angel |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
I.
Forgolódom éjjel, hiszen nem vigyázol már rám,
Rémálmoktól szenvedek, üvöltésre áll a szám,
De hang nem jön ki a torkomon, egy némafilm a látszat,
Szívem megtörték sokan, így velem már senki sem játszhat.
Ne áltass! Tudom jól, hogy nem leszel mellettem,
Ha kinyitom a szemem, nélküled egyedül ébredtem.
Új üzenet a telefonon, mi a létezésed bizonyítja,
Épp velem akarsz lenni, de vajon mi a titok nyitja?
Mit kell ahhoz tennem, hogy örökké ölelhesselek téged,
Illatod érezhessem, és ne érdekeljen a vétked,
Hogy folyton elhagysz, amint betoppansz az életembe,
Nem akarom elhinni, hogy tényleg ez az élet rendje!
Maradj mellettem mindig vagy ne is lássalak többé,
Mint a szivárvány, ha sötétedik, úgy válj te is köddé!
Ha nem szeretsz, hát várok, egy újabb halálos hálóra,
Törölj ki az emlékeidből, az álmok nem válnak valóra!
Ref. (2x)
Rólad álmodtam, de ez mit se számít már,
Én bújtam hozzád és te nem taszítottál.
De szívem megtorpant, hisz összedőlt a vár,
Mert a valóságban mindig meg van szabva egy határ.
II.
Engem akartál régen, emlékünk ott ül minden képen,
De ha ez mára változott, akkor csak felejts el szépen!
Én nem tudom mit érzel, de lassan nem is érdekel,
A sárguló lombok között egy feketerigópár énekel.
Életre kel a dallam, s rögtön beborul az ég,
Mert a madárpár szívében már nem boldogság ég.
Apró könnyek gyülekeznek fent a felhők szemeiben,
Elered az eső, és magányosan ázom meg idelenn,
Hidegen hagy a hangod, ha meghallom még a távolból,
Pár szóból megértettem, most elűzlek az álmomból.
Majd átkarol a sötétség, erre nincsen már mentség,
Kapcsolatunk mivoltában nem lesz többet kétség.
nem érdemellek meg téged, te sem érdemelsz meg engem,
mielőtt válaszoltál volna, én már régen tovább mentem.
Eltemettem a múltat, legalábbis amennyire tudtam,
Mert könnyező szemekkel újra elaludtam és rólad álmodtam
Ref. (2x)
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
