|
|
|
| Előadó: | Lakat - A titkok őrzője |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Arcomat két kezembe temetve,
Hisztizek az idegtől remegve.
Mert mégis mi mást tehetnék,
Ha nem az van, amit szeretnék.
Elköszön tőlem minden ihlet,
S az utolsó rím sem engem illet.
Hisz arcomat a fénybe későn emeltem,
De biztos, hogy nem ezt érdemeltem.
Biztos, hogy a bűnöm nem ekkora,
Hogy ne legyen kegyelem rá semekkora.
Hogy ne lenne, aki megbocsátana,
Egy könnycseppnyit szeretni nem ártana.
De fohászomra nem válaszol senki,
Ennyire nehéz hát engem szeretni?
Ekkora a bűnöm, az, hogy mégis élek,
Ekkora hiba, hogy senkitől se félek?
Elfordul tőlem bárki, aki boldog,
S leválnak lassan rólam a dolgok.
Meztelen lelkemet széthordja a szél,
S e lelketlen testtől meg mindenki fél.
Testem pedig, mint üres báb,
Porlad szét egy kicsivel odább.
S utánam csak pár vers marad,
Mi álmokat vet s könnyeket arat
Pár mondat, néhány játékos rím,
S a vers máris büszke erős hím.
Mely bárhol néma csendet teremt,
S titkon ez nekem sokat jelent.
Titkon mindig is vágytam arra,
A versem fakasszon mindenkit dalra.
Meg, hogy a kicsiket rólam okítsák,
S az órákon a verseimet tanítsák.
Persze tudom én, hogy ez csak álom,
Nem ráz majd meg senkit a halálom.
Hisz nem lesz egy egész emberöltő,
Hogy észrevegye bárki: nincs már a költő.
De amíg csak élek addig én írok,
És verseket költök, amíg csak bírok.
Ez a szörnyű valóság nem egy hamis mese,
Így lettem a szavak szerelmese.
Arcomat két kezembe temetve,
Zokogok magamon nevetve.
Mert mégis mi mást tehetnék,
Ha élnem kell, amit felednék.
- A mai napon ellopták a Balkán Fanatik zenekar buszát, benne a teljes dobszerkóval, csináltam egy listát a benne lévő hangszerekről, kérlek osszátok ahol tudjátok - írta közösségi oldalán a dobos, Benedeczky Sándor.
Ebben a posztban minden információ megtalálható, aki tud, segítsen.
