|
|
|
| Előadó: | The Official Opiate |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Peet |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Sötét éjszakába kergetem ki álmomból a fényt,
Leesett, hogy minden hiába, arcomról törlöm le a vért.
Mindegy, hogy reggel vagy este, sírnom kell bárhol is vagyok.
Csak az életem foszlott szerte, egy levelet az ágyam mellet hagyok.
átv.
Mindig csak egyedül, szótlanul.
Fura tekintetek mi később elvadul.
Elrágott szótagok, amivel hátulról dobálnak.
Egyoldalú tekintetemtől mégis, mégis mit várnak?
R.:
Egy utolsó dal, egy utolsó harc,
Két remegő kéz súlyos kudarc.
Régi feltépett sebek,
Tükröződő félelmek.
Látom te sem játszol,
Egyenesen a véremre mész,
A hátam mögött most is,
Most is kijátszol.
Halálos vigasztal, a mennyekbe ez sem magasztal
Végtelen esőfelhő a fejem felett, a földbe már úgyis eltemetett.
Érzem, hogy rólam szól az újság, a gyászhírek utolsó lapján,
Egy fekete keretben vergődik a nevem.
A dal arról a mindennapi élethelyzetről szól, amikor még mások nem tudják rólunk azt, hogy mire vagyunk képesek és mi is rejtőzik bennünk, de már kevesebbnek néznek, mint amik valójában vagyunk. Amíg nem kapjuk meg azt a figyelmet és nem kerülünk olyan helyzetbe, ahol ezt meg tudjuk mutatni, addig az ember ezen hajlamos stresszelni és őrlődni. Ez a dal egy tanulság vagy felhívás arra, hogy sose értékeljünk alul valakit, mert nem tudhatjuk, hogy mi lakozik benne és mi lesz belőle.
Ez jól párhuzamba állítható akár azzal is, ahol most tartunk a zenekarral. Elindultunk a ranglétrán és próbáljuk együtt megmászni annak minden fokát, kerüljünk bármilyen nehéz helyzetbe is.
A zenekar elérhetőségei:
YouTube: https://www.youtube.com/@pulsezenekar
Instagram: https://www.instagram.com/pulsezenekar/
Facebook: https://www.facebook.com/pulsezenekar.official
Spotify: https://open.spotify.com/artist/47s6jCSkXec16jyijrtm3K?si=naVnwhwfTfeYcC3B8ClMIg
Fotó: Pulse.
