|
|
|
| Előadó: | nonverse |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Lucskai Attila Lucskai Attila Dávid |
|
Lucskai Attila |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Sokszor előjönnek még
A régen elfelejtett pillanatok
Amikor velem voltál
Megannyi együtt töltött év
De Te tovább léptél és én még itt maradok
Egyedül hagytál
Nem mennék még, de nincs más hátra
Semmi sem maradt meg nekem
Akárhogy nézem, megpróbáltam
Te választottad, hogy nélkülem
Az idő elszakított tőlem
A világ két végénél állunk
Nézd meg mi lett így belőlem
Félek hogy így is sokat vártunk
Zárd be az ajtót magad mögött
Nem nézek vissza és nem is fáj
Elfogadtad, hogy már sosem jövök
Az égbolt felettem összezár
Nincs mit mondanom most neked
Hol van az, akit benned láttam
Nem is kérdezek, ég veled!
A választ a szemedben megtaláltam
Az idő elszakított tőlem
A világ két végénél állunk
Nézd meg mi lett így belőlem
Félek hogy így is sokat vártunk
Ha érted, nem érted is neked szól, s Te érted
Még akkor is ha félted
Letépett képek és a szép emlékek
De élni fognak, hogyha én nem élek.
Itt az idő most indulni kell
Valahol engem is majd várnak
Mi lesz később az nem érdekel
Bárki az én helyemre állhat
Hogy hinnék benned, ha nem lehet
Engedj el mindent ami voltam
Ha nem fontos miért kérdezed
Felejtsd el, bármit is mondtam
Nekem semmi másom nincsen
Ezt a dalt az utolsónak szántam
Nekem semmi másom nincsen
Jól tudom, hiába vártam
(Tudom hiába vártam)
A hazai zenei élet egyik legképzettebb női hangja, húsz éven át készült az előadói pályára, mindig közel volt a műfajhoz, talán nincs is olyan ismert énekes, akinek a lemezein nem működött közre.
Több mint tíz éve az ország legismertebb előadói között tartják számon. Kati – miközben a Debreceni Egyetem Könnyűzenei Intézetének egyik énektanára – Új utakon címmel új lemezt készített, ami mostani beszélgetésünk aktualitását is adta...
- A nagy áttörés 2010-2011-re tehető és ma már 2024-et írunk. Hogyan látod az akkori és a mostani Wolf Katit?
- 2010-ben volt az X-faktor, amiben megismert a közönség és utána közvetlenül az Eurovíziós Dalfesztivál, ahova felnőtt előadói életem első slágerét vittem, mert ugye a Vukon azért addigra már túl voltam. Elég hosszú idő után kerültem igazán a nagyközönség elé, már anyukaként két kisgyerekkel, miközben 20 éve már mindenféle színpadon álltam, de ismeretlen énekesként. Nagy lendülettel mentem az X-Faktorba, de ebben azért benne volt az is, hogy 36 évesen mit keresek én a popszakmában, esetleg hazaküldenek. De hál’ istennek annyira nyitott volt a csatorna, sőt, ez volt az én „backstage sztorim”, hogy már anyuka vagyok, kialakult élettel, és így is el lehet kezdeni egy új pályát. Nekem az X-Faktor és az Eurovízió egy robbanásszerű, hatalmas katarzis volt. Együtt éltünk, együtt lélegeztünk az egész X faktor stábbal, figyeltek, vigyáztak ránk, együtt ötleteltünk, szuper volt ott lenni velük. Az Eurovíziós verseny ezután olyan volt, mint a tejszínhabra a csokiszórás. Nagyon boldog voltam ettől az egésztől, de ma már bizonyos dolgokat másképp csinálnék. A legnagyobb hibámnak azt tartom, hogy elkezdtem zenekar nélkül fellépni. Zenei alap és CD, pendrive, arra ráénekeltem és mentünk fellépni. Nagyon élveztem a sikert, a rengeteg munkát – de ezt ma már nem így csinálnám.
- Ezt nagyon meg tudom érteni, de ezt nem ingyen kaptad. Ezért te nagyon megdolgoztál...
- Előtte rengeteget dolgoztam, megtanultam mindent, amit lehetett, mentem az apámmal (Wolf Péter zeneszerző) dolgozni, rengeteg stúdiómunkát csináltam. Mellette tanultam meg, hogyan kell dolgozni egy stúdióban, közben felléptem, zenekarokkal énekeltem, rengeteg gyakorlati dolgot tanultam. Emlékszem, az X-Faktor alatt mondogattam magamnak, hogy nem fogok sírni azon sem, ha kiesnék a műsorból. És bár minden percét megéltem ennek a helyzetnek, bennem egészen mások voltak a belső támpontok, mert amikor már két gyereked van, sokkal, de sokkal erősebb vagy, fel vagy készítve helyzetekre.
