|
|
|
| Előadó: | José |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Ropog József |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Kettő dupla nulla kilenc, José, Én kitörni vágyom
Én kitörni vágyom...
2008-ban kezdődött az egész,
Sokak szerint tré, de mások szerint zenész.
Merész pár kijelentés, miszerint nem nehéz,
Elérni ezt, a sikerhez nem elég,
Egy kigyúrt felső test, és egy vastag pénztárca,
A szomorú az, hogy, van ki ezt nem vágja.
Nem is bánja, a sáros utat járja,
És nem érdekli más, csak, hogy leérjen a lába.
Mert gyáva, engem meg kirekeszt,
Na mondjam? De minek ezt? Írjam?
Betűkkel, szavakkal és a tüdőmmel bírjam,
De volt, hogy néha sírtam, mert hazudni nem bírtam.
Páran lehúznak, ellöknek, de felkelek,
Hisz tudom egyszer begyógyulnak a sebhelyek,
Seggfejek, míg ott van a jel,
Örökké küzdenem kell, és én nem adom fel...
Refr.:
Ha nem tetszik, oké, de örülök, ha mégis,
A zeném úgy hat rám, mint egy primitív fétis.
Az égbe emel, jó útra terel,
A legféltettebb álmom, én kitörni vágyom...
Ha nem tetszik, oké, de örülök, ha mégis,
A zeném úgy hat rám, mint egy primitív fétis.
Az égbe emel, jó útra terel,
A legféltettebb álmom, én kitörni vágyom...
Árkon-bokron túl szaladnék, de maradok,
Hanyagol az élet, de még mindig akarok.
Szabadon a réten, a pázsiton kinyúlva,
Ha cigiznék, rágyújtva, a füstöt kifújva.
Élek, legalább is így érzem,
Sémák a fejemben, a tüske a szememben...
Kezemben a sorsom, mint a matekot úgy oldom,
Egy hosszú híd kéne, mely átvezet sok gondon.
Stop a kordon, inkább leszek sánta kutya,
Mint hazug ember, nálam nem a kender,
Meg a fegyver az érték, nekem nem ez a mérték.
Volt, hogy elkérték, a számom dicsérték.
Páran, a zene, mint az áram,
Úgy vágott belém, és a bőrömbe égett.
Aki le akart húzni, csak bután nézett,
Mert nem vágta le, hogy nekem ez a végzet... :)
Refr.:
Ha nem tetszik, oké, de örülök, ha mégis,
A zeném úgy hat rám, mint egy primitív fétis.
Az égbe emel, jó útra terel,
A legféltettebb álmom, én kitörni vágyom...
Ha nem tetszik, oké, de örülök, ha mégis,
A zeném úgy hat rám, mint egy primitív fétis.
Az égbe emel, jó útra terel,
A legféltettebb álmom, én kitörni vágyom...
Az a szép manapság, ha tisztelsz valakit,
De nem mert kigyúrt, hanem elért valamit.
Nem számít hogy néz ki, mennyi pénze van,
Értékrendtől független a baj.
Változik az érték, mert emberben mérték,
Lassan már a köszönés is egyfajta sértés.
Egyet nem értés, okozója,
A modern világ meg a pofátlanság szorzója.
Végzetes ollója emberi kapcsolatoknak,
Te számon kéred őket, azok meg csak dadognak.
Velem lehet viccelni, engem oltani,
Én leszek az, ki a kancsót fogja hordani.
A kútra míg el nem törik, míg van erőm,
Addig fog cseperedni, éledni erdőm.
És nem hagyom abba, nem tudom
Hisz a zenének élek, míg a szemem lehunyom.
Refr.:
Ha nem tetszik, oké, de örülök, ha mégis,
A zeném úgy hat rám, mint egy primitív fétis.
Az égbe emel, jó útra terel,
A legféltettebb álmom, én kitörni vágyom...
Ha nem tetszik, oké, de örülök, ha mégis,
A zeném úgy hat rám, mint egy primitív fétis.
Az égbe emel, jó útra terel,
A legféltettebb álmom, én kitörni vágyom...
Ha nem tetszik, oké, de örülök, ha mégis,
A zeném úgy hat rám, mint egy primitív fétis.
Az égbe emel, jó útra terel,
A legféltettebb álmom, én kitörni vágyom...
Ha nem tetszik, oké, de örülök, ha mégis,
A zeném úgy hat rám, mint egy primitív fétis.
Az égbe emel, jó útra terel,
A legféltettebb álmom, én kitörni vágyom...
De én kitörni vágyom...
Én kitörni vágyom...
Én kitörni vágyom...
“Most már nem érdekel minket, hogy ki mit gondol”
Kevés olyan őszinte, zeneileg egy irányba mutató, mégis egymást kiegészítő barátság van, mint amilyen az ország elsőszámú speed-folk-punk zenekara, a Bohemian Betyars, és a cigányzene talán legismertebb hazai képviselője, a Parno Graszt között virágzott az elmúlt években. Ennek szebb kiteljesedése nem is lehetne, mint a most megjelenő, A falu rossza című újabb közös szerzeményük, amelynek alapjául egy híres népdal szolgál, amin természetesen csavartak egy nagyot, és “betyárosították”. A végeredmény önmagáért beszél.
Bohemian Betyars-dalszövegek itt.
A Bohemian Betyars idén ünnepli fennállásának 15. születésnapját, nem is akárhogyan: egy hetedhét országra szóló mulatsággal készülnek a Budapest Park színpadára, ahol ráadásul az idei évük egyetlen önálló budapesti koncertjét is adják. Sok meglepetés vendéggel is kiegészülnek, de az talán nem meglepő, hogy évek óta állandó tettestársuk, a Parno Graszt is velük tart majd a jeles napon. Persze a srácok nem elégszenek meg “ennyivel”: a hatalmas sikert aratott 2017-es Ha menni akarok és a 2019-ben kiadott Kelen Shavo után most újból közös dallal jelentkeznek. A régmúltra visszanyúló barátságra a Bohemian Betyars egyik frontembere, Palágyi Máté Kakas a következőképp emlékszik:
“Néptáncosként gyerekkorom óta szeretem a Parno Graszt zenéjét, amit azóta is legjobb cigányzenének tartok. Egyszer egy pécsi koncerten zenéltünk egymás után, és az öltözőben elindult az ismerkedés, látszott, hogy jó a kémia a két csapat között. Egyértelmű volt, hogy egy közös számmal kellene meghálni a nászt, ebből született meg a Ha menni akarok. Aztán jöttek az első vendégszereplések egymás koncertjein, majd néhány év után lementünk Pálházára egy hétvégére összerakni egy koncertet, ahol 12-en minden este hajnalig zenéltünk, énekeltük. Azóta számtalan koncertünk volt együtt, amik a nyarak üdítő pillanatai, és úgy érzem, ez a harmadik számunk ismét nagyon fog tetszeni mindkét közönségnek.”
A most megjelenő A falu rossza című szerzemény egy híres népdalra épül, amely arról szól, hogy előadóját kitagadta az egyetlen közösség, ahová eddig tartozott: a falu. Mindenki őt ugatja, ő pedig visszaszól nekik: “nem vagyok én rosszabb másnál”. Ahogy Palágyi meséli:
