|
|
|
Big Zojc:
Fájdalmas emlék az életem elvenném,
Letérnék az útról és a mennyekbe szállnék,
Átálnék a túloldalra ahol nincsen senki,
Elkezdem a lelkemet emészteni!
A szívemet ami már egy kő
Levenném a szárnyaimat és meghalnék egyből.
Félvérrel járom az utam kereszteket látok minden ajtóban
Sötét lett számomra a föld
Sok érzés kavarog a szívemben.
Nincs erő csak egy világ
Ami egy kigyulladt erdő
Leégett minden érzés,
Leégett minden pozitív élmény.
Nem bírok beletörődni csak belebolondulni
Felvettem a harcot a gonosszal letéptem a szarvát, de tovább állt.
A határ csak egy vérmező
Emberek hulltak el itt puszta érdekből.
Megcsonkított állatok ordítanak előttem
Befogom a fülem és dúdolni kezdek.
A belső tűz égeti a testem
Én csak gonoszságot látom ebbe a világba.
Senki se segít mindenki gyáva
Én nem csodálkozom, mert barbár a világ.
Az erősebb marad fönt
Az értelemre meg halál vár.
Fáj, hogy ilyen a világ
Fáj, hogy nincs aki kiáll érted
És megvédene, ha valaki betör hozzád és megkéselne.
Száll az idő szállsz vele te is a tested öregszik
A lelked meg fiatalodik fejlődik, hogy kijuss a világból
Mert mindenhol van egy kapu.
Hidd el ez nem kamu!
refrén 2X:
Ajándék lónak,
Ne nézd a fogát.
Mert egyszer majd, (vissza)
Vicsoroghat rád!
Mc Die:
Tehetetlen voltam,
Nem tehettem semmit,
Vártam én sokat, hogy újra lássalak itt.
De hiába ezért is facsarja a szívemet harag és gyűlölet,
Mert hiába könyörögtem nem segített senki.
Aki nem éli át az nem is fogja tudni,
Hogy milyen érzés midnen nap így élni.
A fájdalmas emlékre rá gondolni átaludni ezer éjszakát
Átszenvedni egész életen át.
Látomások
Minden gondolatban.
Hűvös szellők
Egy forró szobában.
Arcok villannak be, ha kinézek az ablakon
Pedig sötét van
Félelem az arcomon.
A tükörből
Démonok másznak ki
Láthatatlanok, de érezni egy érintés a hátadon
Nem képzeled valamelyik rokonod.
Nálad járnak
Téged figyelnek.
Így tudatják a fájdalmas emlékeket.
Kárba vesznek a kárhozottak átkozottak
Felmászhatnak ahova akarnak
Minden ágra.
Bele a családfádba
Így öröklődnek
Míg megnem szünnek
El nem tünnek
A sötétségbe vesznek!
A sötétségbe vesznek!
refrén 3X:
Ajándék lónak,
Ne nézd a fogát.
Mert egyszer majd, (vissza)
Vicsoroghat rád!
“Most már nem érdekel minket, hogy ki mit gondol”
Kevés olyan őszinte, zeneileg egy irányba mutató, mégis egymást kiegészítő barátság van, mint amilyen az ország elsőszámú speed-folk-punk zenekara, a Bohemian Betyars, és a cigányzene talán legismertebb hazai képviselője, a Parno Graszt között virágzott az elmúlt években. Ennek szebb kiteljesedése nem is lehetne, mint a most megjelenő, A falu rossza című újabb közös szerzeményük, amelynek alapjául egy híres népdal szolgál, amin természetesen csavartak egy nagyot, és “betyárosították”. A végeredmény önmagáért beszél.
Bohemian Betyars-dalszövegek itt.
A Bohemian Betyars idén ünnepli fennállásának 15. születésnapját, nem is akárhogyan: egy hetedhét országra szóló mulatsággal készülnek a Budapest Park színpadára, ahol ráadásul az idei évük egyetlen önálló budapesti koncertjét is adják. Sok meglepetés vendéggel is kiegészülnek, de az talán nem meglepő, hogy évek óta állandó tettestársuk, a Parno Graszt is velük tart majd a jeles napon. Persze a srácok nem elégszenek meg “ennyivel”: a hatalmas sikert aratott 2017-es Ha menni akarok és a 2019-ben kiadott Kelen Shavo után most újból közös dallal jelentkeznek. A régmúltra visszanyúló barátságra a Bohemian Betyars egyik frontembere, Palágyi Máté Kakas a következőképp emlékszik:
“Néptáncosként gyerekkorom óta szeretem a Parno Graszt zenéjét, amit azóta is legjobb cigányzenének tartok. Egyszer egy pécsi koncerten zenéltünk egymás után, és az öltözőben elindult az ismerkedés, látszott, hogy jó a kémia a két csapat között. Egyértelmű volt, hogy egy közös számmal kellene meghálni a nászt, ebből született meg a Ha menni akarok. Aztán jöttek az első vendégszereplések egymás koncertjein, majd néhány év után lementünk Pálházára egy hétvégére összerakni egy koncertet, ahol 12-en minden este hajnalig zenéltünk, énekeltük. Azóta számtalan koncertünk volt együtt, amik a nyarak üdítő pillanatai, és úgy érzem, ez a harmadik számunk ismét nagyon fog tetszeni mindkét közönségnek.”
A most megjelenő A falu rossza című szerzemény egy híres népdalra épül, amely arról szól, hogy előadóját kitagadta az egyetlen közösség, ahová eddig tartozott: a falu. Mindenki őt ugatja, ő pedig visszaszól nekik: “nem vagyok én rosszabb másnál”. Ahogy Palágyi meséli:
