|
|
|
Mc Die:
Álom zóna csillan meg a meggyötört arcodon,
Félelem rettegés a sötét napokon,
Általános áramszünet a városban,
Felkéne már állni és tovább mászni, mert már
Mindent elmosott az árvíz ez fáriszt
Mert nehéz az égbe mászni
Oda ahol senki se ér el csak én meg te!
Ez a tervem hidd el, csak érd el a kezem
És felhúzlak, elkúsznak a rossz emlékek
És egy jó jön helyébe, mert egy félbe vágott élet ugye
Soha nem lessz jó, de ha bízol bennem
Nem lesz elveszett a lelked
Nem bolyong a homályba és nem esel a mocsárba
Árva lélek várna téged, mert már az utca is vérez
Megváltozott az éned, de élsz ez a lényeg
Érzed a tapintásokat amit a gondolatommal adtam
Ha jó voltam veled is csak haragot kaptam
De így is mindent oda adtam, hogy egy pillantást vess rám
Nagyon sokáig vártalak ma már
Elaludt a bolygó és kitárult a galaxis
Sokszor arra gondolok szabad leszek úgyis
Tudom hiába mert,
Ennek nagy az ára kárba veszne minden
Élet jelen és jövő győzne felettünk
A sötét erő az álom zónában
Élednek ujjá a kipusztított erdők
refrén2X
Nem maradhat minden ugyanaz
Száll az idő, de az álom zóna marad
Kárba nem vész, de
Van néhány darab ami távol marad
A rossz álmok hada.
Big Zojc:
Kitárult a zóna egy pillanatra megvakultam, de tudtam hogy itt vagy nemveszíthetlek el újra
Elfújta a szél és nem láttam újra
A sötét felhőket eltakarta a világos egy újabb város
Ahol mindneki álmos
Károsodott lelkük nem menekül örökre
Rabok úgyhogy elrepül az utolsó lehetőség, hogy szabadok legyenek
Nem menthetek meg mindenkit talán téged igen
Van egy jobb hely
Elmehetünk innen sajnos elmerült a kincsem a hajómmal együtt
Ezért
Óceánokat úsztunk át a viharos szelekben megfagyott testem egy szigetre vetem
Lelkemben
Tisztázom a dolgokat rendet akarok,
Hogy tiszta legyek, amikor isten előtt állok
Ha kell követem a jeleket ködös barlangokon át
A fájdalmat nem ismerve azokat elviselem, hogy te mész el előbb
Számomra hihetetlen
Nagyon hirtelen távoztál és nem kaptalak el
sok hibát követtem el az életem során
De mindent megbántam nem félem a halált!
Nem félem a halál!
refrén4X
Nem maradhat minden ugyanaz
Száll az idő, de az álom zóna marad
Kárba nem vész, de
Van néhány darab ami távol marad
A rossz álmok hada.
“Most már nem érdekel minket, hogy ki mit gondol”
Kevés olyan őszinte, zeneileg egy irányba mutató, mégis egymást kiegészítő barátság van, mint amilyen az ország elsőszámú speed-folk-punk zenekara, a Bohemian Betyars, és a cigányzene talán legismertebb hazai képviselője, a Parno Graszt között virágzott az elmúlt években. Ennek szebb kiteljesedése nem is lehetne, mint a most megjelenő, A falu rossza című újabb közös szerzeményük, amelynek alapjául egy híres népdal szolgál, amin természetesen csavartak egy nagyot, és “betyárosították”. A végeredmény önmagáért beszél.
Bohemian Betyars-dalszövegek itt.
A Bohemian Betyars idén ünnepli fennállásának 15. születésnapját, nem is akárhogyan: egy hetedhét országra szóló mulatsággal készülnek a Budapest Park színpadára, ahol ráadásul az idei évük egyetlen önálló budapesti koncertjét is adják. Sok meglepetés vendéggel is kiegészülnek, de az talán nem meglepő, hogy évek óta állandó tettestársuk, a Parno Graszt is velük tart majd a jeles napon. Persze a srácok nem elégszenek meg “ennyivel”: a hatalmas sikert aratott 2017-es Ha menni akarok és a 2019-ben kiadott Kelen Shavo után most újból közös dallal jelentkeznek. A régmúltra visszanyúló barátságra a Bohemian Betyars egyik frontembere, Palágyi Máté Kakas a következőképp emlékszik:
“Néptáncosként gyerekkorom óta szeretem a Parno Graszt zenéjét, amit azóta is legjobb cigányzenének tartok. Egyszer egy pécsi koncerten zenéltünk egymás után, és az öltözőben elindult az ismerkedés, látszott, hogy jó a kémia a két csapat között. Egyértelmű volt, hogy egy közös számmal kellene meghálni a nászt, ebből született meg a Ha menni akarok. Aztán jöttek az első vendégszereplések egymás koncertjein, majd néhány év után lementünk Pálházára egy hétvégére összerakni egy koncertet, ahol 12-en minden este hajnalig zenéltünk, énekeltük. Azóta számtalan koncertünk volt együtt, amik a nyarak üdítő pillanatai, és úgy érzem, ez a harmadik számunk ismét nagyon fog tetszeni mindkét közönségnek.”
A most megjelenő A falu rossza című szerzemény egy híres népdalra épül, amely arról szól, hogy előadóját kitagadta az egyetlen közösség, ahová eddig tartozott: a falu. Mindenki őt ugatja, ő pedig visszaszól nekik: “nem vagyok én rosszabb másnál”. Ahogy Palágyi meséli:
