|
|
|
| Előadó: | Oláh Ibolya |
|---|---|
| Album: | Édes méreg |
| Megjelenés: | 2005 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Szűcs Norbert |
|
Oláh Ibolya |
|
| Kiadó: | SonyBMG |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Néha úgy érzem,láttam már sok-sok arcot,
öröm a könnyekkel,hogy jártak kéz a kézben lent az utcákon,
élnek árván,de büszkeségben,
kik fentről bámulják elfelejtik honnan jöttek.
REFR.:
Ki rámtekint,ki elfordul,ki elmerengve néz.
Kik szeretnek,kik csúfolnak,az utcát járják rég,s velem élnek.
Nézz vissza rám,nevess mégegyszer,ahogy régen.
Nézz vissza rám,úgy ahogy régen,régen,úgy ahogy régen.
A várost járom még,a hídról látom a túlsó partot,
átérzek rég minden embert,minden sorsot.
Elrohant sok év,de visszatérnek a régi arcok,
az út túloldalán a fény újra sárgán villog.
REFR.:
Ki rámtekint,ki elfordul,ki elmerengve néz.
Kik szeretnek,kik csúfolnak,az utcát járják rég,s velem élnek.
Nézz vissza rám,nevess mégegyszer,ahogy régen.
Nézz vissza rám,úgy ahogy régen.
Nézz vissza rám szeress mégegyszer,ahogy régen.
Nézz vissza rám,úgy ahogy régen.
A dal arról a mindennapi élethelyzetről szól, amikor még mások nem tudják rólunk azt, hogy mire vagyunk képesek és mi is rejtőzik bennünk, de már kevesebbnek néznek, mint amik valójában vagyunk. Amíg nem kapjuk meg azt a figyelmet és nem kerülünk olyan helyzetbe, ahol ezt meg tudjuk mutatni, addig az ember ezen hajlamos stresszelni és őrlődni. Ez a dal egy tanulság vagy felhívás arra, hogy sose értékeljünk alul valakit, mert nem tudhatjuk, hogy mi lakozik benne és mi lesz belőle.
Ez jól párhuzamba állítható akár azzal is, ahol most tartunk a zenekarral. Elindultunk a ranglétrán és próbáljuk együtt megmászni annak minden fokát, kerüljünk bármilyen nehéz helyzetbe is.
A zenekar elérhetőségei:
YouTube: https://www.youtube.com/@pulsezenekar
Instagram: https://www.instagram.com/pulsezenekar/
Facebook: https://www.facebook.com/pulsezenekar.official
Spotify: https://open.spotify.com/artist/47s6jCSkXec16jyijrtm3K?si=naVnwhwfTfeYcC3B8ClMIg
Fotó: Pulse.
