|
|
|
| Előadó: | Mr. Busta |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kőházy Ferenc (FankaDeli) Mr. Busta |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
FankaDeli:
Több száz évbe került,
mire kimosták fejünk.
Mégsem lettünk elég kezesek.
Minden erejük itt van,
utolsó falaink alatt,
a sajtó, a TV, a rádió,
és a történelem hamisítása.
Nekik mindegy,
milyen nyelven beszélnek.
Magyarul vagy angolul,
a cél, ami számukra fontos.
És amiből erőt merítenek
még mindig a félelem.
Félelem egy néptől,
amely még mindig nemjutott,
a spártaiak, és az inkák sorsára.
Egy néptől, amely több ezer éve tudta,
hogy nem csak jó Isten van,
hanem létezik egy rossz Isten is.
Őrségünk már vérben fagyba fekszik,
az ellen pedig belopózott falvainkba.
Ébredj hát Magyar,
és légy türelmes testvére.
Határon túl, jövünk,
nem pusztítva,
de az igazság kardjával oldalunkon,
és senkit nem hagyunk hátra.
Mi senkit nem hagyunk hátra.
Isten áld meg a Magyart
jókedvvel, bőséggel!
Mr. Busta:
Mikor hallgatom a Himnuszt, ott minden kiderül.
Megszólalnék közben, nagy ritkán sikerül.
Te beállva visítasz én meg, vigyázban állok,
te a fórumban vagy rapper, én meg az utcán harcolok.
Mert viperával kaptunk megin', az attakot.
A laktanya álruház bennem épülnek a barakkok.
Ismerem a románt, meg a kínai kutyákat,
majd akkor leszek kussba, ha adóztak az államnak.
Fizet a családom, mégis mi marad mi nekünk?
Nemérdekel a pénz, de hagyd a becsületünk.
Mert én nem tüntetek sehol, itt van az én rappem,
amit fehér MC lopott, a feketéktől ember.
Cigánygyerekek között, Mr. Busta,
hosszú évek alatt, a tiszteletet kivívtam.
Negyere nekem azzal hogy, rasszista vagyok,
mert a pofonokat ha kell, azonnal kiosztom.
Mert Mr. Busta olyan, hogy ha kell akkor lövök,
Ha nem lovas a rendőr én sem pitbullal jövök.
Máskor eleszényő dolgokér' is utcára mennek,
a magyar félve retteg semmi nincsen már a népnek.
A barátot ott nézek, téged meg eltipornak,
az intenzívről nézheted a híradóban magad.
Én ettől okádok, inkább úgy halok mint Tupac,
löjjétek szét de gyorsan az arcomat.
Refrén:
Hányan beszélnek még mindig stukkerről,
kik elfutnának egy kamaszlány drukkertől.
Hányan beszélnek még mindig drogról,
ahol anyuka részegen jön a templomból.
Hányan beszélnek még rasszizmus ellen
a fotelből, de az utcára én mentem.
Hányan beszélnek még mindig Istenről,
akik remélik, hogy ő sem tud mindenről.
FankaDeli:
Busta pitbull Zsolti a FankaDeli Ferivel,
mi szívből lélekkel, nem pedig very well.
Én nemfogok ágyban, párnák közt halni meg,
az utca valódi, a TV-ben csak hakni megy.
A békés többség, szemet huny felette,
hogy a béke jött, és a földünk elvette.
Ahol apám született én kurva magyar vagyok,
és erről nem a nép tehet, a képviselők szarok.
Ahol én születtem, engem motoz az ÁVH,
de egyszer leteszem a mikrofont, és a pálinkát.
Kezemben egy zászló, az ég felé emelem,
hogy megértsétek mit jelent, a Deli a nevemben.
Te nevethetsz, de majd ki gondol rád akkor,
hogyha megáll minden taxi, megáll minden traktor.
A pénz a bankszámlán, gombnyomásra tűnik el,
magyarázd meg bárkinek, hogy ide szülni kell.
Elvették az íjam, mellette vastag a láncom,
erről mesélt apám, ott kinn a tornácon.
Ne engem kövess, hanem a szíved mert,
nagyon jól tudod, minket az utca így nevelt.
Külön-külön látunk, és külön-külön érzünk,
de csak együtt van esélyünk, hogy valamit elérjünk.
Egyszer összefogni kéne, nem oltogatni egymást.
A hit az én barátom, de ellenségem az egyház.
Tisztelet a kivételnek, mert ismerek papot,
aki egyszer, Isten nevében ránt kardot.
Ha nemérted hogy mit mondok, gondolkozz még rajta,
Ami igaz, hogy édes, az igaz szó csontig marja.
Mindenkiben hol lappang, még a hazafi jellem,
Ezt nemlehet eladni, nekem se kellett vennem.
Én tudom elhullok, de győzelemben hiszek,
bor folyik eremben, nem prédikálok vizet.
Refrén:
Hányan beszélnek még mindig stukkerről,
kik elfutnának egy kamaszlány drukkertől.
Hányan beszélnek még mindig drogról,
ahol anyuka részegen jön a templomból.
Hányan beszélnek még rasszizmus ellen
a fotelből, de az utcára én mentem.
Hányan beszélnek még mindig Istenről,
akik remélik, hogy ő sem tud mindenről.
Mr. Busta:
Mr. Busta 29 éve a híd másik odalán,
odaát testvérek és barátok.
Gondolkozz el, és ne nagy magyarozz, ne szlovákozz!
Én is csak azt bántom aki a politikán keresztül engem tipor,
majd lefagy az arcodról a vigyor.
FankaDeli:
Ez palackposta, a történelem tengerén,
piros és fehér csík legyen mögöttem.
Refrén:
Hányan beszélnek még mindig stukkerről,
kik elfutnának egy kamaszlány drukkertől.
Hányan beszélnek még mindig drogról,
ahol anyuka részegen jön a templomból.
Hányan beszélnek még rasszizmus ellen
a fotelből, de az utcára én mentem.
Hányan beszélnek még mindig Istenről,
akik remélik, hogy ő sem tud mindenről.
Hányan beszélnek még mindig stukkerről,
kik elfutnának egy kamaszlány drukkertől.
Hányan beszélnek még mindig drogról,
ahol anyuka részegen jön a templomból.
Hányan beszélnek még rasszizmus ellen
a fotelből, de az utcára én mentem.
Hányan beszélnek még mindig Istenről,
akik remélik, hogy ő sem tud mindenről.
Hányan beszélnek még mindig stukkerről,
kik elfutnának egy kamaszlány drukkertől.
Hányan beszélnek még mindig drogról,
ahol anyuka részegen jön a templomból.
Hányan beszélnek még rasszizmus ellen
a fotelből, de az utcára én mentem.
Hányan beszélnek még mindig Istenről,
akik remélik, hogy ő sem tud mindenről.
A dalszerzők napja alkalmából szervezett rendhagyó szerzői koncertek célja felhívni a figyelmet a dalszerzők értékteremtő, a dalok értékközvetítő szerepére
Kedvenc saját szerzeményeivel látogat vissza egykori iskolájába 12 ismert és közkedvelt szerző, köztük Hegyi Dóra, László Evelin, Lázár Domokos, Molnár Tamás és Szabó Balázs. Az idei dalszerzők napja alkalmából az ország különböző pontjairól csatlakoznak iskolák a kezdeményezéshez. A szerzők beszélgetéssel egybekötött szólókoncertek keretében mesélnek a diákoknak a dalok születéséről és a dalszerzés öröméről, céljuk átadni a fő üzenetet: a dal érték.
Az iskolában eltöltött évek fontos inspirációforrást jelenthetnek nem csupán az alkotók, de mindenki számára. Ebben az időszakban alakul a személyiség, változik és erősödik meg az egyéni értékrend, valamint sokasodnak a személyes élmények. Az idei dalszerzők napjának üzenete is erre rezonál: zeneszerető közönséget és közösséget formálni, mesélni a dalok mögötti történetekről, ezáltal közelebb hozni azokat a hallgatóhoz, emellett pedig a dalszerzői életutat bemutatni és alkotásra ösztönözni az erre fogékony fiatalokat.
Az idei kezdeményezés keretében népszerű szerzők látogatnak vissza egykori iskolájukba, ahol interaktív akusztikus koncerteken adják át az üzenetet a most oda járó diákoknak: a dal érték. A zeneszámok a szerzők saját előadásában, saját hangszerük kíséretében, nem mindennapi körülmények között szólalnak meg az iskola falai között.
A résztvevő szerzők listája és az általuk meglátogatott iskolák
• Áron András (Lazarvs, Trillion, Aron Andras & the Black Circle Orchestra, Junior Artisjus-díjas dalszerző) - Lauder Javne Iskola, Budapest
• Dallos Bogi - Győri SzC Baksa Kálmán Két Tanítási Nyelvű Gimnázium és Győri SZC Krúdy Gyula Turisztikai és Vendéglátóipari Technikum, Győr
• Hegedűs Józsi - Békéscsabai SCZ Vásárhelyi Pál Műszaki Szakgimnázium, Békéscsaba
• Hegyi Dóra (Ohnody, Junior Artisjus-díjas dalszerző) - Lánczos Kornél Gimnázium (Székesfehérvár)
• László Evelin (A dal 2024 nyertese) - Miskolci SZC Mezőcsáti Gimnázium és Szakképző Iskola, Mezőcsát
• Lázár Domokos (Esti Kornél, Lázár tesók) - Karcagi SZC Teleki Blanka Gimnázium, Mezőtúr
• Molnár Tamás (Artisjus-díjas dalszerző) – Újpesti Homoktövis Általános Iskola, Budapest
• Pápai Joci - Tatabányai SZC Kereskedelmi, Vendéglátó és Idegenforgalmi Technikum és Szakképző Iskola, Tatabánya
• Pátkai Rozina (Minka) - ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium, Budapest
• Sallai László (Platon Karataev, Galaxisok, Felső Tízezer) - Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium, Budapest
• Sára Gergely (Gege / 6363) - Budapest XIV. Kerületi Teleki Blanka Gimnázium, Budapest
• Szabó Balázs (Szabó Balázs Bandája) – Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és Diákotthona, Debrecen
A koncertek a dalszerzők napját megelőző két hétben, különböző időpontokban zártkörű iskolai rendezvények formájában zajlanak.
A dalszerzők napjáról ezt mondta el Németh Alajos Lojzi, az Artisjus Szerzői Egyesület elnöke
„A zenei ranglétrán mindig a zeneszerző áll az első helyen. Utána következik a karmester az elsőhegedűs, és így tovább. Október nyolcadikán, a dalszerzők napján felhívjuk a figyelmet arra, hogy milyen fontos a dalszerzés, zeneszerzés, dalszövegírás, az alkotóművészet. A dalok törik meg a csendet és töltik be a teret gondolatokkal, érzelmekkel. Idén az iskolákba visszük el ezt az üzenetet fiatal zeneszerzők tolmácsolásában a legnyitottabb rétegeknek, hogy tudják meg ők is, hogyan készülnek a dalok, dalszövegek, hogy mennyi munka és szeretet áll az alkotási folyamat mögött. 2024-ben is zengjen a zene a szíveken, szóljon erről ez az üzenet!”
Az iskolájukba visszalátogató szerzőktől pár gondolat
"Hiszek abban, hogy a zene hatalmas erejének és szenvedélyének fúziójával inspirálhatom az embereket, hogy reményt és örömöt hozhatok a hallgatók életébe. Dalaimmal arra törekszem, hogy pozitív üzeneteket közvetítsek, legyen szó a szeretetről vagy az önelfogadásról. Erről is fogok mesélni az iskolám mostani diákjainak. Számomra a zene nemcsak szórakozás, hanem egy eszköz a lélek gyógyítására és a közösség építésére" – mondta el László Evelin.
Hogy a mezőtúri iskolai évek milyen jelentőséggel bírtak későbbi alkotói karrierje során, Lázár Domokos így foglalta össze
„A Teleki a zenei munkásságom kiindulópontja, sarokköve, legfontosabb helyszíne. Az Esti Kornélt itt alapítottuk Veres Imi barátommal, akivel osztálytársak voltunk. 17 évesen a Teleki volt a természetes közegünk, Achs Károlytól, aki az osztályfőnökünk volt, fontos kulturális referenciákat kaptunk, amit nem elsősorban zenei, hanem szellemi munícióként használtunk a későbbiekben. Megtanultuk, hogy az alkotás elsősorban munka, amibe bele kell állni, amely során másokkal meg kell tanulni együttműködni és meg kell tapasztalni, hogy közösen jobbak vagyunk, mint külön-külön”.
„Az iskolák közeget adnak, kapcsolatokat biztosítanak és alkotóteret jelentenek számomra.
Az iskolát, nem a tudás házának, tárának, birtokosának tekintem, hanem egy kreatív térnek, ahol hasonló érdeklődésű emberek egymást kiegészítve, egymástól tanulva, együttműködve új dolgokat hoznak létre. Ez a mai modern dalszerzésben is alapvető, és az iskolai koncertemen is a kooperáció és a közösségi alkotás fontosságára szeretném felhívni a figyelmet. De mindenki másnak is a közös alkotás élményét szeretném a figyelmébe ajánlani. Legyünk együtt kreatívak, elfogadóak és nyitottak mások ötleteire, gondolataira. Mindig van és lesz mit tanulni egymástól” – fogalmazta meg dalszerzők napi koncertjének üzenetét Pátkai Rozina.
„Izgalmas lesz számomra ismét a volt iskolámban játszani. A gimnáziumi évek alatt kezdtem el zenekarban zenélni, a legelső próbánk abban az énekteremben volt, ahol most a diákokkal fogok találkozni, és az első koncertünk is az iskolai tornateremben volt. A gimnáziumi évek pedig dalszerzőként is nagyon formáltak, talán meg is látszódott néha a teljesítményemen, hogy már a zsenge szárnypróbálgatások idején is szinte folyamatosan dalszerző üzemmódban voltam: az iskolai füzetek margói tele voltak potenciális dalcímekkel, befejezetlen versszakokkal és jól hangzó, elkapott idézetekkel. Már akkor is lenyűgözött és a mai napig ámulatba ejt, hogy különálló világokat lehet létrehozni pár akkord és néhány sor segítségével. Az iskolai koncerten is leginkább azt szeretném üzenni a diákoknak, hogy nemcsak a zene, hanem a dalszerzés is mindenkié. Nem kell Paganininek lenni ahhoz egy hangszeren, hogy az ember elinduljon az alkotás útján, ehhez elég némi zenei műveltség, az ember saját látásmódja, és némi kitartás” – mondta el gondolatait Sallai László az iskolába való különleges visszatérés kapcsán.
Míg Sára Gergely így öntötte szavakba gondolatait budapesti alma materéről
„Azért lesz különleges visszatérni a Teleki Blanka Gimnáziumba, mert nem csak egy, hanem két fontos időszak is kapcsol engem az intézményhez. Diákként imádtam a Telekibe járni, és később lehetőségem volt a tanári gyakorlatomat is itt csinálni, ami során egy teljesen új oldaláról ismerhettem meg tinédzserkorom legfontosabb állomását. Ez a fél év is csak elmélyítette a szeretetemet az iskola irányába, így mindig szívesen térek vissza a liget fái mellé, a szecessziós falak közé”.
„A dalszerzői pályával valahogy egymást választottuk. Rengeteg kaland, utazás, konyhák, utcák, erdők és színháztermek, barátságok és tábortüzek szegélyezték ezt a formálódást. Amikor én akartam zenészként élni az életem, rengeteg kérdést és akadályt gördített elém, amikor meg elfáradtam, vagy kétségbeestem, akkor ő lépett hozzám egy esős teraszon, és vagy a közönség, vagy a szakma által ragadott karon és vitt tovább. Az életemmé vált, nem tudtam, vagy akartam mást választani. A legjobb és legnehezebb barátom” – osztotta meg gondolatait Szabó Balázs, arról, hogy mit jelent számára a dalszerzői hivatás.
A dalszerzők napját Magyarországon minden évben október 8-án tartják. Először 2018-ban az Artisjus Egyesület hívta életre azzal a céllal, hogy felhívja a közönség figyelmét a zenei produkciók mögött dolgozó dalszerzőkre, zenei alkotókra, az értékteremtő munkájukra, és a dalok értékközvetítő szerepére. A dátum azért októberben van, mert 1967-ben, a kultikus Bosch klubban ekkoriban játszották először közönség előtt az első magyar nyelvű rockdalt, Bródy János és Szörényi Levente Óh, mondd című dalát az Illés-együttes előadásában. Ez az esemény hatalmas lendületet adott a hazai könnyűzene fejlődésének, és mint ilyen, áttételesen a népszerű koncerthelyszíneket és fesztiválokat megtöltő mai magyar szerzők és előadók sikereinek is előfutára volt.
További információ:
Szeltner Ildikó Rita / Artisjus / e-mail: kommunikacio@artisjus.com
Tóth Klára Fanni / Próbakő Kommunikáció / e-mail: artisjus@probako.hu/ mobil: +36 20 519 9341
AZ ARTISJUSRÓL
Az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület a zeneszerzők, szövegírók, zeneműkiadók és irodalmi szerzők egyesülete. Az alkotók azzal bízták meg, hogy egyes szerzői jogaikat kezelje, s így jövedelemhez jussanak munkájuk után. Ezért jogdíjat szed azoktól, akik a műveket – egyebek között profitszerzési céllal – nyilvánosan felhasználják, és a beszedett díjat kifizeti az érintett szerzőknek. Az Artisjus küldetésének része, hogy minél egyszerűbbé tegye az alkotók és az alkotásokat használók viszonyát mindkét oldal megelégedésére; ezért közvetítő szerepre törekszik a zenerajongók, könyvbarátok, illetve a szerzők és a jogalkotó között.
Az Artisjus jogelődjét 1907-ben alapították a magyar zeneszerzők, szövegírók és zeneműkiadók. Ma közvetlen megbízással mintegy 22 ezer magyar szerző jogait kezeli, 527 ezer magyar művet tart nyilván, ezen kívül a hasonló külföldi szervezetekkel kötött szerződései alapján több millió zenei és irodalmi szerző jogkezelését végzi a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál bejegyzett közös jogkezelő szervezetként. www.artisjus.hu
Fotók: Artisjus
