|
|
|
Ígértem neked egy számot bár, nem egészen ilyenre gondoltam...
Jaa... Nah..
Elindult egy álom, s mára már véget ért
felébredtünk mert muszáj volt, a boldogabb életért
De nem tudlak kitépni sajnálom mély nyomot hagytál
mert még életemben nem hallottam szebbet azon hangnál
Még, nem láttam szebbet, azon szem párnál
mivel rám pillantottál ooh bárcsak még várnál
De tudom nem lehet hisz talán a sorsunk így akarja
de, ki az aki mindezt könnyek nélkül fogadja
Szeretlek, még mindig hallom ahogy suttogod
és tudom így is érzel, arcomon könny csorog
Hiába látom azt, hogy elengedtük egymás kezét
én még olvasom a mesét ezért írom eme esszét
Te vagy az eszmém, tudod őrült módon szeretlek
nem tudom mi van benned de már évek óta kereslek
Soha nem feledlek pedig csak 3 hét volt
de ha van szerelem első látásra akkor ez az volt
De ki aludt a fény mára és még sötétebb a nappal
ahonnan indultam sajnos ugyan ott maradtam
és, te voltál a célom tudom elérhetetlen álom
Hogy, valaha is te legyél az én kicsike párom
Mégis várom, hiszen még hiszek a csodákban
elmondom mért hisz benned is egy, csodát láttam
Egy őrültség volt talán, de mégis a legszebb hetek
tudom neked köszönhetem és bár boldog nem lehetek
Most mégis, nevetek örülök hogy szerettél
és hogy ezen kis időre, is az enyém lehettél
Ne meny még kiáltom adj még egy percet
csak egy utolsót kérek hogy soha ne feledjelek
De most itt ülök egyedül látom el kell engedjelek
hisz a távolság mi gátat szab abban hogy szeresselek
De még várj, tartozom egy uccsó vallomással
mit benned láttam nem tudom már elképzelni mással
Refr:.
Héj várj még, könyörgöm lásd még,
kérlek csak érezd át a zenével mit adtam
Várj még édes, hisz hozzád szólok
mióta elmentél a szívem lakatlan
Várj még, könyörgöm lásd még,
kérlek csak érezd át a zenével mit is adtam
várj még édes, hisz hozzád szólok,
mióta elmentél a szívem lakatlan
Egyedül maradtam, nem tudom merre már
nem tudom a boldog élet vajon engem merre vár
A szívem vissza húz az eszem tudja nem szabad
ez mégis olyan érzelem mi ki belőlem nem szakad
Menni kéne lassan, indul már a vonat
utolsó soroknak itt hagyom ezt, kérlek csak fogadd
Meleg szível, emlékezz mindig majd azon napokra
mikor a rossz kedved a másik jelenléte oldotta
Csak láss a sorokba, minden szóban ott a szívem
addig harcolok ezzel míg nem forr majd fel a rímem
Életem rabságban élem és még mindig csak azt kérem
hogy, legyen számomra hely és a szívednél esélyem
Hisz, harcolni fogok ígérem küzdök majd érted
mindent megteszek majd bár, soha nem is kérted
Nem tudlak engedni, maradj még örökre
könyörgöm szeress és ne küldj halott körökre
Mond érzed még a tüzet? mond csak látod még a csillagot?
azt a kicsi fényt az égen ami kettőnkért ragyog
Én mindig ott vagyok csak nézlek sírdogálva
de, tudom én is jobb lesz így külön utakra állva
Emlékezz az álmodra mikor még szorosan öleltél
talán nem volt édes pillanat annak nem örülnél
De ahogy nem te is érzed lehetne közös életünk
mit örömökkel ketten egymás karjaiban élhetünk
De nem, a sors megint csak tévútra vezérel
hát, próbálja ezt valaki túlélni józan ésszel
Megőrülök nélküled hát értsd meg hogy szeretlek
ez a zene bizonyítsa azt, hogy soha nem feledlek
Ez a zene mondja el, majd évek múlva újra hogy
volt mikor esélyt láttunk, hogy a közös útra együtt lépjünk
De mára megromlottak a mindennapok
ne haragudj, de csak egy törött szív amit itt hagyhatok
Héj várj még könyörgöm lásd még kérlek csak érezd át a zenével mit adtam
Várj még édes hisz hozzád szólok mióta elmentél a szívem lakatlan
Várj még könyörgöm lásd még kérlek csak érezd át a zenével mit is adtam
várj még édes hisz hozzád szólok mióta elmentél a szívem lakatlan
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
