|
|
|
Hadd meséljek el egy történetet, egy igaz történetet,egy emberről aki meghatározó pont volt az életemben.
Te voltál az egyetlen aki, igazán kellet,
Te voltál a párja, hatalmas szívemnek,
Te voltál az a lány, akiért tűzbe mentem volna.
Te voltál Niki, bizony rólad szól a nóta.
Mond, hová sodródtunk? Mi vetett véget annak?
Hol van a varázsa annak a bizonyos napnak?
Ahol elkezdődőt minden, azt mondtam uncsi vagyok.
De te nevettél, úgy éreztem a felhők közt ragyogok,
Emlékszem rá este nyolc, a múzeum téren
Bevallom őszintén, hogy akkor nagyon féltem
Hogy milyenek tartasz? Vajon mi a véleményed?
Hogy már nagyon tetszel! Vajon, akkor is érzed?
De jót sétáltunk, oly boldog voltam veled,
Bár soha nem mondtam, de jó lett volna megfogni a kezed,
Néztem a szemed ,amelyben igaz csak egy szikra lobbant.
Tudtam te vagy, a boldog élet titka ,
Aztán egy szép napon nem feledem, igent mondtál nekem,
úgy döntöttél közös jövőt, építesz majd velem,
és csak pár hónap telt el, a neved bennem él,
Az a kicsi szikra, még mindig bennem ég,
A pillanat a perc, az az első mondat,
amit tőlem kaptál, valahogy így szólhat,
"Szeretnélek szeretni, add meg nekem fogd kezem,
Itt a kérdés felteszem, ...... jársz velem?"
Csak te voltál kit szeretem, csak te volták kit kerestem,
a neved el nem feledtem, még mindig itt él bennem,
Mert szeretni akarlak, ölelni akarlak ,
Csókolni akarlak, szívemből téged szavallak,
Csak te voltál kit szeretem, csak te volták kit kerestem,
a neved el nem feledtem, még mindig itt él bennem,
mert látlak még a napon, sodorj magaddal hagyom,
Te voltál a mindenem, és hiányzol de nagyon.
Persze voltak gondok, és sajnálok mindent,
Hogy nem találtad meg, azt a srácot itt bent,
Bevallom bűnös vagyok, és bocsánatot kérek,
Hogy a szívemmel nem tudtam, mást szeretni csakis téged,
Sajnálom, ha fájdalmad okozója voltam,
Sajnálom hogy szívemmel, szívedért harcoltam,
Sajnálom a vitákat, de tudtad, hogy azt érzem,
Hogy minden rossz szó után, órákig csak vérzem,
Teltek a hetek volt, hogy keveset láttalak,
de nem adtam fel, tudtam örökre akarlak,
Hidd el köszönetet mondok, a heti egy napért,
ami kárpótolt, akkor a másik hatért,
Gyorsan elrepült bizony, négy és fél hónap,
akkor megszakadt minden, így érezted jónak,
és bár tiszteletben tartom, azt mi ide vezetett,
De soha nem tudtam feledni, a két gyönyörű szemedet.
Refr:.
Csak te voltál kit szeretem, csak te volták kit kerestem,
a neved el nem feledtem, még mindig itt él bennem,
mert szeretni akarlak, ölelni akarlak ,
csókolni akarlak, szívemből téged szavallak,
Csak te voltál kit szeretem, csak te volták kit kerestem,
a neved el nem feledtem, még mindig itt él bennem,
mert látlak még a napon, sodorj magaddal hagyom,
Te voltál a mindenem, és hiányzol de nagyon.
Azt amit te adtál, nem kárpótolhatta semmi,
azóta vagyok magányos ,azóta vagyok ismét gyenge,
amióta elengedted a kezem.
Az első napunk ,oly csodásan telt el,
egy gyenge srác voltam, hatalmas szívvel,
De erőt adtál tudom, hogy felvállaljam magam,
hogy bátran oda álljak, kimondjam minden szavam,
Sokat veszekedtünk, mégis felhőtlen volt minden,
egy apró kis ín, azóta vérzik itt bent,
de mi bár nem nagy dolog ,de én csak azt okoltam,
hogy szerelmed óta ,szívem lángra nem lobban,
Szerettelek nézni, csak úgy csendesen ülve,
és bár tovább tudtam lépni, de a szívem kivan hűlve.
Nem szereti senki, úgy ahogy te senki sem,
nem dobban már többé, mióta nyomot hagytál csendesen,
Bár nem sűrűn mondtad, de tudtam hogy szeretsz,
most néz ránk, a zene után szépen elfeledsz,
Emlékez rám kérlek, ha csak egy csillag ragyog az égen,
az én leszek mert hát gondolok, a magányos estéken.
Csak te voltál kit szeretem, csak te voltál kit kerestem,
a neved el nem feledtem, még mindig itt él bennem,
mert szeretni akarlak, ölelni akarlak ,
csókolni akarlak, szívemből téged szavallak,
Csak te voltál kit szeretem, csak te voltál kit kerestem,
a neved el nem feledtem, még mindig itt él bennem,
mert látlak még a napon, sodorj magaddal hagyom,
te voltál a mindenem, és hiányzol de nagyon.
És azóta is hiányzol, bár soha nem mondtam el, de
nem tudtam túl tenni magam rajtad,
Csak egy dolgot szeretem volna, hogy boldog légy velem vagy nélkülem,
de mindig boldognak szerettelek volna látni.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
