Hallgass a szívedre

Meglátni,megszeretni nem volt nehéz téged,
de egy élet sem elég ahhoz,hogy minden emlékképed
elfelejtsem,De talán nem is akarom...
Nem találom helyem a világban,a magány csendjét hallgatom.
Üres már a szívem,darabokban hever most a kezemben,
kereslek,de nem talállak,nincs láng már a szemedben.
Hibás vagyok tudom,mert szerettelek egy életre,
de mielőtt elmész kérlek hallgass a szívedre!

listen to your heart
when he’s calling for you
listen to your heart
there’s nothing else you can do
I don’t know where you’re going
and I don’t know why
listen to your heart
before you tell him goodbye


Üres szobám üres falán néhány emlék hever,
tegnap még itt jártál mára már ki tudja, hogy ki ölel.
Hiányodban szenvedek,már nem édbredek vidáman,
keresem a választ minden egyes ejtett hibámban.
De nincs ki választ adjon,csak a te hangodat hallom.
Könnyeim hullanak miközben eme a sorokat írom,
ebbe folytom bánatom,csak ebbe a pár sorba.
Reményt ad, hogy vissza jössz majd még ebbe a szobába.
Majd ismét átölelsz,és azt mondod: "Szeretlek!",
bár probállak,de nem tudlak,én téged el nem feledlek.
Mintha itt lennél,még mindig úgy nézek a képedre,
örök szerelmet fogadtunk régen még egy életre.
Csak arra kérlek még egyszer hallgass a szivedre!

listen to your heart
when he’s calling for you
listen to your heart
there’s nothing else you can do
I don’t know where you’re going
and I don’t know why
listen to your heart
before you tell him goodbye


De ne engedj el kérlek,maradj még egy percre!
Maradj még egy kcsit,egy utolsó ölelésre!
csak egy búcsú csókot kérek,de talán bele is halok,
ha melletted örökre Szívem nem maradhatok.
De én vállalom,csak hidd el kérlek Édes,
hogy nélküled élni számomra nem is érdemes.
Az emlékek gyötörnek,azok a szép napok,
nélküled el múltak,már a Hold sem úgy ragyog.
De,hogy mit érzek azt nem tudom leírni rímekre,
nincs már erőm,csupán egyetlen kérésre.
Csak arra kérlek még egyszer hallgass a szívedre!

listen to your heart
when he’s calling for you
listen to your heart
there’s nothing else you can do
I don’t know where you’re going
and I don’t know why
listen to your heart
before you tell him goodbye

PIM70: A tárgyak társasága – írók gyűjteményei a Petőfi Irodalmi Múzeumban Jókai Mór sétapálcáitól Lázár Ervin nyakkendőgyűjteményéig

Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?

A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.

A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.

A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.

A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.

A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.

A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.

Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.

A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.

A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.

A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM

Grafikai tervezés: Csuport Andrea

Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM

Fotók: PIM