|
|
|
Könnyeim csak hullanak, hisz álom lett mi voltál
mert egy nyári napon könnyedén, magadtól eltoltál
de Én szeretlek, ezért nem értem a tetteid
még most is sírok utánad hallom még a lépteid
félek, talán a sors akarta hogy így legyen
talán az volt mi kényszerített, hogy az életemet feltegyem
egy lapra, amin a Te neved szerepelt
ez a név, számomra tökéletesen megfelelt
de már nincs, már csupán álmodom a hangod
még most is könnyes a szemem, hogyha meglátom az arcod
tiszta szív mi eltörött, már nincsen visszaút
magam maradtam, mert az életem oly rút
nélküled, mégis visszasírom a percet
mikor azt, hogy járunk-e halkan megkérdezted
a válaszom igen volt, akkor lettem boldog
mégis eltűnt az álom, mely szívembe örömet hordott
emlékszem, emlékeim magukba zárták neved
csak remél az élet, hogy látnak még veled
csak remél a srác, ki oly hűn szeretett
csak remélem hogy hallom még ajkaidon nevemet
csak álmodom már rólad, egy gyönyörű álom
mely bennem elveszett, nélküled fázom
mert Te voltál a nyár, de mára már tél lett
mert elment a lány ki egykor még féltett
félek tovább lépni, hisz nem akarok feledni
mert melletted oly jó volt, és megtanultam szeretni
odaadtam a szívem és minden szeretetem
de mit kaptam cserébe, örömöm újra kereshetem
már nem boldog az Élet, hisz a régi képek
nem gyógyítják sebeim, ez az mitől félek
mert csak az árnyékod mi megmaradt, csak azt ölelhetem
nem maradt más rólad csak egy kép, azt szerethetem
érted élek, érted halok, megfogadtam szeretlek
fogadalmam teljesítem, ez az ok miért kereslek
el nem feledlek, ezt nem várhatod tőlem
hogy eldobjam az emlékeket és hogy elvegyenek tőlem?!
azt nem hagyom, mert Te lettél az életem
hát hol van az igazság napról napra kérdezem
de nem válaszol senki, már nem hallom a hangod
csak magányosan lépkedek, és halkan sírok
---
Miért mentél el miért jó ez így neked
Miért nem mondhatom a neved
Miért kellett hogy ezt tedd
Miért nem lehetek veled, hidd el szeretlek
Miért nem volt jó velem
Miért kellett hogy ellökd mind két kezem
Miért nem jó, hogy velem vagy
Miért jó, hogy az életem el hagy
Miért nem lehetünk együtt
Mond miért szegi a szárnyát sorsunk
Miért nem jó az, hogy velem vagy
Miért halkul el mindig a bókunk
Miért nem ölellek újra mond miért nem
Miért kell, mond miért kell hogy így legyen
Miért nem lehetünk együtt újra
Miért nem suttogod, nevem
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
