|
|
|
| Előadó: | PhoenixBeta |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Szombathelyi Ferenc Osváth Gábor Barna |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Hogy érzed magad?hm?
Jól vagy?
Hogy én? Hogy én?
Hé megélek itt vagyok,persze köszi jól vagyok, elvagyok mi baj lenne csak szótlan voltam és most néma lettem.Egy rabszolga kérjetek bármit
hozom-viszem.Itt a lelkem tessék vágjátok és persze egyétek.Nekem még morzsát se hagyjatok ,szórjatok rám még több átkot,érzem már
jobb!
A kis mézes csemege , a vér frissítő nedű,még ez a dal is rossz kedvű tartsd fenn a mélyben ,ahol minden komor fekete,a mosoly már bűn.Boldog ember eretnek hogy rosszabbul legyek,hogy ne szeressek,hogy ne érezzek,hogy ne kérjek
hogy ne várjak semmit,így nem ér meglepetés így nem lesz le érkezés, mert már a földön járok,ahol körülöttem mindenki beteg,
másoktól retteg, pedig önmaga a veszély.Jó reggelt
jó éjt a szívem nyugovóra tért,oda adom ezt is ha adtok érte pénzt!
-És most hogy vagy?
-Én mondom jól vagyok,köszi megvagyok,köszi!
refrén:
Kályhánk melegében,jég takarónak,járjad a táncot
végakaródnak ,el kell hogy enged ami tart,hogy
az utad vigyen,sehová vegye véred,az ösvény végén benned lelek eldorádó-t!
Szörnyékes keringők,nézni lefelé sokkal könnyebb,mint hogy vakítson a nap és az álmom elvesszen a ködben.Ne nézz hátra már az ördög se marasztal:most felnőttként lázadok a múlt pózú kamasz daccal,olcsó színjáték ez nektek ez van,erre tellett.
Kiáltasz-e ha bekötik szemed
és a pokolba terelnek?! Te vagy az igazabbik felem, tudom eshetek te tartasz, ha nem akkor meg altass, én majd álmodom.A világom nem ad otthont,így tudom menned kell.Majd ha úgy forog a föld látlak.Addig ne felejtsd el a nevedet és hogy többre vagy hivatott,
mint ahogy mondják kik táplálják tiszta lelked kórokozóját,omló hidakon sem lélegzel(lélegzel),a világ kevésbé riasztó mert te létezel a hajnal is tüskés,ha az alkony a vég.
A bénákon nevet a gúny, a szívelégtelenség már végzi a dolgát,most egy kissé se lusta,kissé se fáradt hogy
a halál medrét mossa
refrén:
Kályhánk melegében,jég takarónak,járjad a táncot
végakaródnak, el kell hogy enged ami tart,hogy
az utad vigyen,sehová vegye véred,az ösvény végén benned lelek eldorádó-t!
Minek kelsz úgy velem szembe mintha a te világod lenne az én ascendensem csak nézlek csak szempilla pillanat itt marad a felhő hátra dől,az égboltot kergeti pirkadat.Mintha fel
feszülnék egy szivárványra úgy gyújtunk mi egy szivar
végre.Csak ülünk itt a Balkon,csak nézz ránk a
Balkán, szó végén a ponton szavad élén a szablyát.Én nem kergetem a holdat,unalmas perceim meg hánynak.Szabad,élesen,mereven fut el a világban.A kávém meg csak párolog,műanyag fotelben tőlem messzire vas, nehezen távolodsz,mint koporsószögön mereven
tekinted a télben megrettent arcod mint üvegbe olvadt képe a végnek.Én csak csodálom amin sok paradoxon szavait
szavakként verdesnek fáradt zokszón.Emelem kalapom
remélem még hallasz felőlem te Balkon.Viszlát te balfasz
refrén:(x2)
Kályhánk melegében,jég takarónak,járjad a táncot
végakaródnak ,el kell hogy enged ami tart,hogy
az utad vigyen,sehová vegye véred,az ösvény végén benned lelek eldorádó-t!
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
