|
|
|
| Előadó: | PhoenixBeta |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Phoenix Mrdkzh Beta Landi |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Halvány fényben jövök, pedig sötét van,
Nagyon sötét, mégis átölel az éjszaka
Igazán együtt mozog velem, még a szám is mosolyog
Hú közönyös képem meg feléled, ahogy a szemedbe nézek, Szia
De a Föld felé esek, nem az ég felé
Ha nincsen bajom, majd addig piszkálom magam amíg lesz
Egyedül találom magam velem és kezdem kikészíteni Engem, én...
Én vagyok akit hibáztathatok,kedvem semmihhez nincsen
Mégiscsak jobb nekem otthon, hogy feleszmélek, mégegy hétnek vége
Na józanodjunk ki, elhagytam a pulcsim és fázom, háá
Most nics egy plédem, megfázok a kanapén
itt felejtsünk el mindent,megkötöz az elfogyó pénz
Kimehetnék,de mit csináljak az utcán
Együnk valamit..ÁÁhhh...ne együnk
Igyunk valami...háát nah jóóó...
haza kell jutnom valahogy ha jön a hétvége
A héten semmit nem tettem, agyam leállt, mint a komlói szénbánya
Ha nem kell a szén minek működjek tovább,
mond te is kikapcsolt álmaimtól félek,
Inkább kimegyek a konyhában,a hűtőben hül kőbányai,
jó Pesti spanom
Landi:
Bánt ez az álom, de mégsem várom a reggeli ébredést,
A szád íze túl édeskés,hogy érezzem a nyakamban a kést,
Hogy érzékeljem ez az egész pusztán csak optikai csalódás
A feneketlen tavadban bolyongok mint egy eltévedt vitorlás
Én egy parafenomén,mint egy régi dalban a refrén
Visszatérek, hogy megszerezzem amiről azt hittem hogy az enyém
Az évek múlnak, a horizonton túl harcok dúlnak
Túl gyenge szelek fújnak hogy behódoljak az Úrnak
Nem fogsz megérteni, döntsd el hogy áldás vagy átok
Nem befolyásol amit hallok, csak amit érzek és látok
Én jelenetétktelen vagyok a többivel szemben, rendben,
Majd eltávozom csendben,Nem muszáj szeretned engem
Minden szavam egy rébusz,rejtély mint a gabonakörök
Ha akarok zúzok török,mert ami szép volt az örök
De lehetek egy délibáb egy hullócsillag az égen
Mondtam régen, az élet a kurvám volt,és nem a feleségem
Ezek érdkekes percek, az egész felfogás más
Én ösztönösen cselekszem, nem tudom mi a megoldás,
És ha majd kudarc ér el, legyen az én problémám,
Lehajtott fejjel ballagok némán és rágódom a témán,
Hééj Ne szomorkodj,mosolyogj, légy vidám
A dolgok megváltoznak minden pislogás után
Itt nem segít a lázadás,marad a beletörődés
Nyakamba kés és mégsem várom a reggeli ébredést...
Beta:
Elhervadt már elég szál rózsa,bárcsak emlékeznék,
Mikor emlékemben mosolyogtál és együtt nevetnénk,
Mindeféle hülyeségen, könyvtárról álmodozva
Majd megölelni egymást valóságtól távol botladozva
Várni egymást, órákat beszélni, ülni csöndben, a templomnál
Végiggondolni milyen szép ez az ősz
Milyen rossz lenne hogyha nem volnál, nézni a madarakat,
irigyelni azt a szabadságot, amit nekünk a lelkünk nem adott meg
Melyre lelkünk mindig vágyott, a lelkesedésedet látni,
mikor beleéled magad a hazugságba
Melyen én csak mosolyogtam, de TE hoztad ebbe az elb**ott mába
Szebb lett ami körbevett,de most mit ér, ami tönkre ment?
De mégis más lett, Én Téged a fiókomba tettelek,
Mint egy régi írás, melyet sose fogok elővenni
Nem emlékszem én már Rád, nem is fogok soha,
Nem is érdekelsz, már lelked nekem mostoha
Nem érintett meg a múlt igazából sosem érintett meg,
Elfeleddetelek örökre Te bujdosó érintetlen
Nem vagy jelen, nem vagy jelen a jelenemben
Nem vagy bennem, Én sem vagyok benned szerete,ben
Nem vagy benne semmiben,csak a porszemekben
Amelyet ha letörlök hetek múlva visszatér akár egy álom,
Minden tárgyam körbeveszi,minden csalódásom
Minden egyes porcikám,minden egyes lépésem,
minden egyes pillantásom, minden egyes érzésem
Minden késésemben ott vagy,minden hazugságomban
Az egész énemben, az egész világomban...
Phoenix:
Tudom hogy ismét egy sóhajtás hagyja el lelked,
Mi nem igényli már a tested.Hiú szemmel nézel a világgal
Farkasszemet éjjel, bár a nappal kínzó harapása
A fénynek nincsen maradása, szöget hív a kalapácsa,
Hogy beverjen a falba, Te csak dőlj hátra hogy kiverje
Hangom az ablakot, szilánkot fúj nyakadba a szél
agyam féken tartja nyelvem, súlytalanság nélkül kerget
izolál a légkör,mi csak egy kiragadó szegmens
A körképből, hol Nap lemenő
A hold árnyékában egy csillag tőmondatában
Az alany és a tárgy büszke kölcsönhatásban
haldoklik,Mivel börtönt ad másnak,
Puszta létezése egy világvége-féle látomásban
Válik egy örökzöld klasszikus slágerszámban refrénné,
Vagy azutáni vokállá,már nem kell hogy megértsél,
Csak az önmagammal folytatott párbeszéd a teljes
Jelentéssel felruházott értelme a létezésnek
Vakolatport nyelve a füstkarika rabul ejtett
Vérszegénynek titulálnak az etióp piócák
Élesszetek újra lángban sok az izotóp mi formál
Jah, meg respect mondja Phoenix, a real emszí
A párkánynak meg a halottkémnek,
Meg Neked Ki elemzi ezt a szöveget...
Mi nem kompetens a valóságban, csak impotens a kurva látja
A galakszis egy komponense, akkor is ha tarkón lőnél
A halálvágynak rokonszenve, rezignált a sóhajtás,eme létösszegző versben.
Leszidnál,de bennem már rég meghalt a gyermek,
Aki nem tudott csak sejtett, kusza elméleteket a világról
Ami ekvivalens a pokollal, tüze elkényesztetett
Szedtem egy csokorral a fájdalomból,tedd vízbe mert elhervad...
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
