|
|
|
| Előadó: | Majka |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Egry Levente Majka Papa Majoros Péter Váradi József |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Hogyha arra ébredsz reggel, hogy kicsi ez a világ,
és bárki bármit csinál, az minden a te hibád.
A holnapot nem látod, mindenki utál,
mert kínszenvedés minden perc, jön nap-nap után.
Ahol nincsenek ízek, nincsenek képek,
nincsenek színek, nincsenek fények.
Lehajtott fejjel indulsz el ismét a harcba,
mert háború az élet és elhullik a gyáva.
Mert valami kezdődik, ember, és valami véget ér,
és csak Isten dönthet arról, hidd el, mikor mennyit élj.
Ha százszor kérded őt és százszor nem felel,
ő látja még, hogy jó vagy rossz vagy, kapsz, mit érdemelsz!
Az élet rendjén változtatni ne próbálj, nem tudsz,
mert az egyik pofont te adod, de a másik elől futsz.
Jutalmat ne várj, nem lesz, csak megbékélsz a sorssal,
és beletörődsz abba, ez megint nem jó oldal.
Refrén:
Hát mondd ami fáj, az a múlt, a miénk
Hiába nézel fel az égre!
És sirsz, odafent nem hallja az ég.
Hiába minden, úgyis vége!
Hát mondd ami fáj, az a múlt, a miénk
Hiába nézel fel az égre!
És sirsz, odafent nem hallja az ég.
Úgyis vége!
Mert én alig múltam 22 és elővett az élet,
hát kisírt szemmel néztem végig mikor mire képes.
Akinek köszönhetek mindent, aki a karjaiban tartott,
aki törődött a két fiával, az most feladta a harcot.
És minden úgy ment tovább, mintha nem történne semmi,
én éreztem, hogy most először férfinak kell lenni.
Mert azt gondoltam becsaptak, és hazugság volt minden,
mert holtan feküdt mellettem, kit a példaképnek hittem.
Tudom az az élet rendje, temeted a véred, de miért pont most,
és miért pont így, és folyton csak ezt kérdem.
Mert nem múlik el nap, hogy én ne gondoljak arra,
hogy mosolyogva tolna le, csak úgy ahogyan szokta.
Mert eltelt 3 év és nekem összejött az élet,
mert embereknek tízezrei nézik ahogy élek.
És tudom nagyon jól, hogy ő is figyeli az utam,
és ha rám néz akkor azt gondolja: Büszke vagyok fiam!
Refrén:
Hát mondd ami fáj, az a múlt, a miénk
Hiába nézel fel az égre!
És sirsz, odafent nem hallja az ég.
Hiába minden, úgyis vége!
Hát mondd ami fáj, az a múlt, a miénk
Hiába nézel fel az égre!
És sirsz, odafent nem hallja az ég.
Úgyis vége!
Én már gyerek fejjel értetlenül néztem
míg más remegett a rossztól, én az ördögtől sem féltem.
Pedig senkitől sem láttam, valahogy mindig odaálltam,
ahol egy árva szava többet ér, mint ha más mondana százat.
Én mitől féljek? Nekem az Isten hamar megmutatta,
hogy ha Ő elfordul tőled, akkor dühösen néz vissza.
Meg, hogy olyan keresztet ad, ami majd maga alá temet,
mert mit kínlódjon értem, ha a rossz meg velem nevet.
És ha visszakérdezhetnék, én egyből meg is tenném,
akit csak úgy elvettél, azt csak úgy visszavenném.
Egy szavad sem lehetne, aki így előre fizet
az egy ima helyett, Uram, most már átkozódik tizet.
Mert te osztasz úgy mindent, hogy az ember nem is tudja,
hogy mit kap majd a bánatára, s mit kap majd a jóra.
Ezért várom a választ, velem vajon minek tetted,
ami a jóhoz kellett volna tőlem túl korán elvetted.
Refrén:
Hát mondd ami fáj, az a múlt, a miénk
Hiába nézel fel az égre!
És sirsz, odafent nem hallja az ég.
Hiába minden, úgyis vége!
Hát mondd ami fáj, az a múlt, a miénk
Hiába nézel fel az égre!
És sirsz, odafent nem hallja az ég.
Úgyis vége!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
