|
|
|
| Előadó: | Majka |
|---|---|
| Album: | Az ózdi hős |
| Megjelenés: | 2003 |
| Hossz: | 05:28 |
| Szövegírók: |
Pityinger László Majoros Péter Pityinger Péter Váradi József Kolta Gergely |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Magneoton |
| Stílus: | Hip - Hop, rap |
| Címkék: | Keressük! |
MAJKA: Ózdon testvérem, fú, de más a világ, a sok elvetemült magyar között, rengeteg, a zsivány. De nem tudok mit tenni, hogyha nekem itt kell élni, nekem itt kellet felnőnöm, úgyhogy fogok meghalni. De, hogyha mégis valahogy, engem eldob, az élet, hát megtanított, borsod arra, semmitől se féljek. Ne kérjek, reméljek, de abból is, csak csínján. Ne birka módra menjek, én az ????. Nekem is osztott már az élet, nem is olyan régen, olyan lassan kell ítélned, ahogy csillag megy az égen. Mert innen öcsém, már’ csak feljebb lehet menni, itt nincsen munka, nincsen lóvé, nem tudsz mit tenni. És enni is csak akkor, hogyha kibelezed magad, mert Ózdnak mindig úgy osztanak, hogy csak, ennyi marad. Elmenekülnek, onnan az emberek, mert amit, hagytak, abból élni tudod, nem lehet.
Ref.: Nem új dolog, amiről beszélek, múlnak az évek, és az emberek, szívnak, és sírnak a gettóban, mert még mindig minden úgy van. 2x
TYSON: Kamázom a pénzt, mégis elkerül a köcsög nagyon, vágja a bujkálást, akárhonnan jövök. Mert ilyen, mint én, nem terem minden bokorban. Hova születtem volna, ha nem a pokolba. Köszönöm uram, hogy ezt tetted, velem, és nekem pont leszarod az életem. Ezért, nem tehetek róla, ha lopok, ölök, csalok, régen tudom, a cigánygyerek, nem az égből potyog. De, ti hagytok ennyit, mi a faszt néztek, nézd meg, habiszti, még ők félnek. Hú, de rossz a vaker, a gettó nem kell, nincs is, nem ver, ha jövök, bújj el. Jobban teszed te menő, mert ahonnan, én jövök, ahogy korog a gyomrunk, ott bárkit megölünk. A sok privát ember, meg mindent tagadna, kéz, és lábtörést, vigyázz magadra.
Ref.: Nem új dolog, amiről beszélek, múlnak az évek, és az emberek, szívnak, és sírnak a gettóban, mert még mindig minden úgy van. 2x
KÉTARC: A Szigony utca réme, és a Szanató utca szégyene, Dopeman papa befogadott, ez dicsőség, vagy szégyen-e. Nem tudom, ha nincs, mit tegyél, a fasz kultúráddal, mit érsz elég nagy baj, hogyha átlátsz a rácsokon, de ha két fejjel, kell döntened, a sor végére állsz, vagy az élére. Ha megdöglik Csöpike, eltesszük télire. Az életszínvonal süllyed, annál lejjebb már, csak mi vagyunk. Ha, nem lesz pénz gumira,ugyi' baba bugyiba baszunk. Egyszerű a képlet a gettóban, ha fiú vagy lopsz,és ha meg lánynak születtél hmmm..., megtanultam mindegy, hogy ukrán, román, magyar, vagy roma. Az utca a bűnözők, és a trógerek temploma, nem elég, hogy elloptátok, a kibaszott koszorút, nagyapám sírjáról, még a keresztet is. Még jó, hogy megkértük, a sírásó fiút, hogy elég mélyre ásson, mert elviszik, az öreget is.
Ref.: Nem új dolog, amiről beszélek, múlnak az évek, és az emberek, szívnak, és sírnak a gettóban, mert még mindig minden úgy van. 2x
KÉTARC: A nyomor, a nyomor, a nyomor, a nyomor, a nyomor, az életem nekem. A nyomor, a nyomor, a nyomor, a nyomor, a nyomor, a végzetem nekem. A nyomor, a nyomor, a nyomor, a nyomor, a nyomor, az életem nekem. A nyomor, a nyomor, a nyomor, a nyomor, a nyomor, a végzetem.
DOPEMAN: 1980 hatéves voltam. Mikor a nyolcba bebasztak, és mondhatnám, hogy velem, nagyon kibasztak. De nem teszem, mert tudod, nekem az eszem, mert itt a fegyverem, ezt a kerülettől kaptam, mert amiket láttam, azt régen pofáztam. Hogy aki éles, aki fajin, aki rafkó, nálunk, csak az maradhat életben, és csak az lakhat jól. Mert úgysem marad, neki más, vagy az étel, vagy a rács, vagy a drog, vagy a bűn, az életből kiszavazás, hiába menekülsz, hiába futsz, ha benned a gettó, változni úgysem tudsz, itt elfordul tőled az isten, tudod, az nem jó, mert marasztal minket, a kibaszott gettó. Hidd el nekem kincsem, választásom, nincsen, nyomorogjunk szépen, vagy ülhetünk a sitten.
Ref.: Nem új dolog, amiről beszélek, múlnak az évek, és az emberek, szívnak, és sírnak a gettóban, mert még mindig minden úgy van. 4x
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
