|
|
|
Egy fél éve már, hogy kihunyt egy fény.
Csillagként szállt, de emberként élt.
És fent az égen, most úgy ragyog, hogy megszakad a szív.
Kérdezd meg, hogy miért pont Ő és miért pont így, hisz ez a Te időd.
A választ várom, ha hallasz még, ó áldjon az ég!
Egy fél éve már, hogy így elmentél,
mit senki nem várt, mitől senki nem félt.
És fent az égen, most úgy ragyogsz, megszakad a szív.
Kérdezd meg, hogy miért pont Ő, minden ami elmúlt nem számít, már nincs idő.
A választ várom és ha hallasz még, ó áldjon az ég!
És ha holnap arra ébredünk, tovább megy a sor, nem pótol semmi, minden csak félig jó.
S bízunk még, hogy elmúlik majd minden egyszer ami most még fáj.
S hogyha tudnánk, harcolnánk, megtennénk mindent újra szállj!
A választ várom, és ha hallasz még, ó áldjon az ég!
Hogyha megkérdezném Isten, hát mit is válaszolna,
Hogy ez volt az ő élete, hogy ez volt az ő sorsa.
Megtörténik így is úgy is bárki bármit csinál,
Lehet az egy szegény ember, vagy lehet akár király
Várom a választ Uram, jól esne egy indok,
hogy mit tegyünk mi akkor, hogy ha elmegy aki fontos?
A jó az mindig elmúlik, de a rossz az mindig marad,
és bármi történik a világ rossz irányba halad.
Most kopogtatnak fent a mennyeknek a kapuján,
Te ott vagy de itt tízmillió szív az aki hazavár.
Megbékélünk lassan, elengedjük a kezed,
de ígérjük a szívünkben nem töltik be a helyed.
Hát segíts neki Uram, hisz úgy lehet csak boldog,
ha a jó emberek lelke között lesz belőle bajnok.
Arany lesz a vége fent az égi olimpián
és megnyugszunk majd mi is, ha a dobogóra feláll.
Más nem érti, a szeme titkot rejt,
hogy győzni akarsz mindig ott volt a véredben.
És a célon túl van egy másik út, bár a szíved most is visszahúz.
És hogyha tudnánk (s hogyha tudnánk) harcolnánk (harcolnánk), megtennénk mindent újra szállj!
A választ várjuk, s hogyha hallasz még, ó áldjon az ég!
A választ várjuk, s hogyha hallasz még, ó áldjon az ég!
A választ várjuk, s hogyha hallasz még, ó áldjon az ég!
A választ várjuk, s hogyha hallasz még, ó áldjon az ég!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
