|
|
|
| Előadó: | Tommy Lajtos |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Lajtos Tomas |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nem jön a szó, hiába akarom
Csak nézem ezt a mikrofont, a fejemet vakarom
Nézek, nézek, nézek és nézek,
Ha így haladok ezzel, mikor lesz mikor végzek
A céljaim, életem, s mi lesz majd így énvelem
Ötös lesz a dioptria, és a munkám lesz a végzetem
Becsületesen akarnék, de buzik veletek ez nem megy
Mert alámtesztek mindenhol, kérdezem ez mért megy
Így? Miért, Miért akartok eltaposni?
Ha fair play volt a jelszóm, de ezt kell lemosni
Az agyamból gyorsan, ez nem megy ez hibás
Titeket kiütni, nem lesz nagy kihívás.
Refrén:
Mert az élet semmit nem ér nekem
Ha másképpen álmodtam, és másképpen élem
Vigyázok mik a gondolataim vigyázok mi a mondatom
Ha valamit ma elcsesznék elcseszett lesz a holnapom.
Az élet semmit nem ér nekem
Ha másképpen álmodtam, és másképpen élem
Vigyázok mik a gondolataim vigyázok mi a mondatom
Ha valamit ma jól csinálok, jó lesz az én holnapom.
Hajnal van fáj a szemem, már alig látok
Kifáradtam nagyon, inkább ülök, nem állok
Mert aludnék már inkább, de nem jön az álom
Ha tönkre akarnak tenni, de a végét nem látom
És kihívtatok engem, de én nem akartam harcot
De most már jöhettek mind, mert most itt van a bajnok
Nem akartam hozzátok hasonló én lenni
Csak jókat akarok és nagyokat nevetni
És utállak titeket, Ti rohadt versenytársak
Belém vagytok égetve, kódolva, és bárcsak
Elfeledném a sok szart, amit tesztek velem ellenem
De nem megy nem, és ez lesz majd a végzetem
Mert az én szivem hatalmas, és azt ki megsebzi
Nincs már arra gyógyszer, azt már engesztelni
Nem lehet nem, én nem tudok feledni,
Ki egyszer engem átbasz, hát részemről ennyi
Mert belém lettetek kódolva, égetve gondolok rátok
Mikor veletek álmodok, azok a rémálmok
A meg nem tett dolgok, mit magamban elnyomok
Rátok gondolva úgy érzem, hogy rögtön megfulladok
Hogy miért nem tűritek azt, hogy nálatok lehet valaki jobb
Ignorálhatnátok engem, nektek is az lenne a jobb
De nem ti nem, ti csak provokáltok
Mert az egyiktek egy szörnyeteg a másik meg egy álnok
Refrén
És az álmok mit álmodtam, tűnni látszanak a porban
Az iskola erre nem tanít, hogy egy változó korban
Élünk, és számítsunk rátok ti faszfejek
De majd letépem a karotok, és hátba szúrlak titeket
Tüdődbe, lépen, torkon, vagy májon
Mert szivet hiába is keresnék, az nincs azon a tájon
Amerre annak lennie kellene benned
Csak egy szar darab van ott és az a pici geci lelked
Hát én eltaposom azt is, csak álljon most mindenki elém
Kinek baja van velem, csak az kössön ma belém
Mert nagy az energiám, és mégnagyobb az indulat
Csak Százhetven az én centim, de hamarosan itt a fordulat
Mert jön már a ti végetek, én már azt nagyon várom
Mint alagút végén a fény, már én is azt látom
Nélkületek nem menne, az túl nyugodt lenne
Kell nekem ez a verseny, én a jövőt látom benne
Mert kelletek ti nekem, mint olaj a tűznek
Mint víz a sivatagnak, mint friss hulla a földnek
Rájövök én lassan, nekem összeáll a kép,
Mert nélkületek az életem már nem is lenne szép.
Refrén
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
