|
|
|
| Előadó: | Kamikaze |
|---|---|
| Album: | Tragikomédia |
| Megjelenés: | 2005 |
| Hossz: | 3:15 |
| Szövegírók: |
Busta Funk Lakatos Róbert Árgyó Péter Kordik Zsolt Csató Adorján |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Magic World Media Kft. |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Busta:
Héééj! Hölgyeim és uraim! Ez itt a Kamikaze 2-0-0-5.
Az a státusz, mikor a King Konggal indulok a hakniba,
a feszültséget oldjuk majd egy medencés partyba.
A Kamikaze keménymag, üvöltve tombolnak,
egyszerűen jól érzik magukat.
Az már státusz, ha elboltolok annyi lemezt,
ami kétszer annyit termel és egy következőt fedez.
Az a státusz, ha elszórom a pénzem,
amit a rappemmel kerestem és végre nem csak lestem.
Az a státusz, ha nem szabják meg nekem,
hogy miről beszélhetek, ha kedvem úgy tartja, az arcukba nevetek.
Státusznak veszem, illetve annak kéne vennem,
hogy bizonyos emberek, héjj, szóba állnak velem.
Az a státusz, ha milliókat kapok én a lemezeim után
és a barátaim ugyanazok mint amikor kezdtem.
Én ezt tartom fejben, ez a Kamikaze Zsolti,
ez a megfejtés rendben van.
Funk: (refrén 2-szer)
Volt idő, amikor legendává akartam válni,
de rájöttem, hogy ahhoz meg kell halni, mint Szécsy.
Inkább vagyok egy telepi senki,
aki valakinek a mindent jeleni.
Funk:
Néha eltűnődöm a téglán egy tőlem idegen érán,
a rénán a létrán, az üzleti szférán kit játszol?
Rambo-t vagy Utolsó mohikánt?
Mit csinálsz? Missziót? Hívd fel a Vatikánt!
Ott kezdődik a tré, hogy a beceneved bré.
Indigó, gentleman, portré, héj!
Kompromitálás, manipulálás legyen a te dolgod,
a te gondod amikor rádomlik a hip-hop templomod.
Na ki a real, a brill, a zill? Majd te megmondod!
Megy a graff, a rap, a scratch
és fejen forog a mentorod egyszerre.
Soha nem történt meg, olyan a szubkultúrád,
mint az entertainmented - kicsinyes.
Ebben a műfajban nincs karácsony, csak advent.
Aki 10 év után nem akar pénzt, az álszent.
Írtál egy szöveget és játsszák a Viván?
Simán elhiszed, hogy te vagy Szenes Iván.
Én magamon kívül senkit és semmit nem képviselek
érdekes, hogy a bugyor gatyából lett a népviselet.
Minden hibámat vállalom emelt fővel,
a gyűlölet tapasztalattá szelídül idővel.
Funk: (refrén 2-szer)
Volt idő, amikor legendává akartam válni,
de rájöttem, hogy ahhoz meg kell halni, mint Szécsy.
Inkább vagyok egy telepi senki,
aki valakinek a mindent jeleni.
Busta:
Sokkal többre vágyom, mint amit valaha elérhetek,
ha jót akartok nekem, tőlem semmit se kérjetek.
Egy álomvilágban élek, ahol megölnek a tények.
Mit akarok én Jeep-et? Csak egy porfészekben élek.
Itt jön megint a duma, hát hol a legjobb? USA!
Évek óta rólam szólna a strici kultúra.
Ambícióm az van, kitartás is van,
némi arcom is van, nem értem hol van itt a baj?
Funk:
A baj ott van, hogy nincsen rím!
Há-há-há-hááá, te mainstream,
rapper, ----- Mr. Busta, ----- P.I.M.P., motherfucker.
Unom, hogy bármit is csinálok belekötnek,
és ha nyújtom a kezem, beleköpnek.
Pont azok akik egységről papolnak,
légvárat vakolnak, spanoknak tapsolnak.
Túlértékelt, elfáradt bohócok megfejtik a rap-et.
Tisztelet a kivételnek!
Biiiiiiiiiiiiitttttttcccchhhhh
Végre megérkezett a pop koronázatlan királynőjének, Dua Lipának harmadik nagylemeze, a Radical Optimism, amely 11 dalból áll. Az énekesnő egyedüllétét kiemelő album első felvétele beszédesen az „End Of An Era” (azaz: egy éra vége) címet viseli és olyan slágerek gyűjteménye, mint a „Houdini”, a „Training Season” és az „Illusion”. Dua „pszichedelikus popként” írja le új lemezét, megjegyezve róla, hogy „olyan kiállások és különféle hangzások keveréke ez, amit ha csukott szemmel hallgatsz, akkor egy kész, vizuális világ tárul eléd”.
„Az albumot a szingliségem alatt írtam” – mondta el Dua. „Mindig valami vicces történettel érkeztem a stúdióba, és mindegyik más-más dalt inspirált. Van egy lazaság és őszinteség, ami korábban nem volt meg bennem.”
Az album elkészítésekor a világsztár olyan kivételes művészekkel dolgozott együtt, mint Caroline Ailin (Dua Lipa: New Rules), Danny L. Harle (Caroline Polachek, Charli XCX), Tobias Jesso Jr. (Adele) és Kevin Parker, akit művésznevén Tame Impalaként ismerhet a nagyvilág.
Dua hozzátette: „Mindenki háttere és munkamódszerei jól összeálltak barátként és zeneileg is.” Így folytatta: „Nagyon nyitottak voltunk egymással, és úgy éreztem abban a szobában, hogy sebezhető lehetek, és szabadon beszélhetek a tapasztalataimról. Ennek a zeneisége olyan gazdagnak és izgalmasnak hatott, és szerettem volna ebben teljesen elmerülni és részese lenni.”
A Dua önfelfedezése által ihletett Radical Optimism egy olyan anyag, amelyben értelmet nyer a tiszta öröm és boldogság megélése azokban a helyzetekben is, amelyeket korábban lehetetlennek tűnt elfogadnunk.
A 11 szám közül egy igazán mély jelentésű, a „These Walls” kapott fókuszt a Spotifyon, amelyről elárulta az énekesnő a Zane Lowe-nak adott, nemrég közzétett interjújában, hogy:
„Van ez a közhely, hogy "ó, ha ezek a falak beszélni tudnának, tudod, mit mondanának". Szerintem érezhető az az energia, amikor besétálsz egy szobába és két ember veszekedett, vagy ideges.”
„Azt gondolom, hogy elkerülhetetlen az a beszélgetés, amit senki sem akar, de meg kell tenni, valakinek ki kell szállnia, és bármennyire is fájdalmas, ez általában megfelelő okok miatt történik, mert rólad van szó, és a megérzésed mindig megmondja, hogy valami jó vagy nem…”
Íme a Radical Optimism dallistája:
1. End Of An Era
2. Houdini
3. Training Season
4. These Walls
5. Whatcha Doing
6. French Exit
7. Illusion
8. Falling Forever
9. Anything For Love
10. Maria
11. Happy For You
Fotók: Dua Lipa
