Előadó: | Kamikaze |
---|---|
Album: | Tragikomédia |
Megjelenés: | 2005 |
Hossz: | 3:40 |
Szövegírók: |
Busta Andreas Funk Lakatos Róbert Árgyó Péter Kordik Zsolt Csató Adorján |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Magic World Media Kft. |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Funk:
Requiem - Az utolsó szó jogán...
Andreas: (refrén)
Mintha ma történt volna, úgy emlékszem,
az egyik füleden be, a másikon ki, amit kértem.
Miért nem hallgattál rám, mondd meg miért nem?
Requiem érted, requiem érted.
Busta:
Emlékszem ha gáncsot akartak nekem, mindig éreztem a szívemben,
de messze még a vége, mert tudom, mindig helyesen éltem.
Az Isten folyton látja a lelkem, csak ő rendelkezhet velem,
a tiszteletre a barátok vezettek, velük nem vagyok szemtelen.
Ha voksolnom kell, a békét X-elem, nekem a háború nem kell,
az erőt mégis a sok harc adja, na ezért gyarló a földi ember.
Ha kell meghalok azért, amiben annyira hittem gyerekfejjel.
14 éve rapsztár akarok lenni, ezt részben elértem.
De keresztbe tettek a fainok, évekig csukott szemmel jártam,
mikor lépnem kellett volna, mindig a nagy csodákra vártam.
Mondhatnak ezt is meg azt is rólam az emberek ilyenek, lassan megszoktam.
A kisgyerek álmaim hamarosan valóra válnak, a szavak amit mondtam, célba találnak.
Más volt '91-ben, ha tele vagy erővel, akadály nincsen és minden átkozott centi,
amit előrementem, a saját munkámat tükrözi és egy kezemen megszámolom,
hogy ki segített ebben nekem, hogy az életem egy kicsit nyugodtabban élhetem.
Andreas: (refrén)
Mintha ma történt volna, úgy emlékszem,
az egyik füleden be, a másikon ki, amit kértem.
Miért nem hallgattál rám, mondd meg miért nem?
Requiem érted, requiem érted.
Funk:
Emlékeztetnek a telepen a tereken a fák, utcák, házak, kockák arra,
hol öntöttem először szavakba, mennyi minden kavarog egy mihaszna kamaszba.
Meddig él a remény amíg ő fel nem nő, mikor elégeli meg ezeket a teremtő?
Üvöltöm bűnöm teli torokból a tetőn, angyalok a bárányfelhőn
halkan játsszák a ballada dallamát, az impro adja a zamatát.
Holdvilág hangulatát hát arculatát átlát a sötéten kellőképpen, eltökélten
még fél éjfél, keringőzik a falevelekkel a forgószél, felkapott, elfújt álmok
felügyelet nélkül hagyott hiú ábrándok, egy pillanat emlékművei, szobrok a parkban, nyújtózkodnak unalmukban, látom a falakon a monogramom,
a hintában gyerekkori hologramom, a betonon a vérben a tükörképem
és azokat akik még küzdenek értem, érem mindkét oldalát a mentőben,
a gépen a kijelző egyenes vonalát - vonalát, odaát - odaát...
Andreas: (refrén 3-szor)
Mintha ma történt volna, úgy emlékszem,
az egyik füleden be, a másikon ki, amit kértem.
Miért nem hallgattál rám, mondd meg miért nem?
Requiem érted, requiem érted.
Végre megérkezett a pop koronázatlan királynőjének, Dua Lipának harmadik nagylemeze, a Radical Optimism, amely 11 dalból áll. Az énekesnő egyedüllétét kiemelő album első felvétele beszédesen az „End Of An Era” (azaz: egy éra vége) címet viseli és olyan slágerek gyűjteménye, mint a „Houdini”, a „Training Season” és az „Illusion”. Dua „pszichedelikus popként” írja le új lemezét, megjegyezve róla, hogy „olyan kiállások és különféle hangzások keveréke ez, amit ha csukott szemmel hallgatsz, akkor egy kész, vizuális világ tárul eléd”.
„Az albumot a szingliségem alatt írtam” – mondta el Dua. „Mindig valami vicces történettel érkeztem a stúdióba, és mindegyik más-más dalt inspirált. Van egy lazaság és őszinteség, ami korábban nem volt meg bennem.”
Az album elkészítésekor a világsztár olyan kivételes művészekkel dolgozott együtt, mint Caroline Ailin (Dua Lipa: New Rules), Danny L. Harle (Caroline Polachek, Charli XCX), Tobias Jesso Jr. (Adele) és Kevin Parker, akit művésznevén Tame Impalaként ismerhet a nagyvilág.
Dua hozzátette: „Mindenki háttere és munkamódszerei jól összeálltak barátként és zeneileg is.” Így folytatta: „Nagyon nyitottak voltunk egymással, és úgy éreztem abban a szobában, hogy sebezhető lehetek, és szabadon beszélhetek a tapasztalataimról. Ennek a zeneisége olyan gazdagnak és izgalmasnak hatott, és szerettem volna ebben teljesen elmerülni és részese lenni.”
A Dua önfelfedezése által ihletett Radical Optimism egy olyan anyag, amelyben értelmet nyer a tiszta öröm és boldogság megélése azokban a helyzetekben is, amelyeket korábban lehetetlennek tűnt elfogadnunk.
A 11 szám közül egy igazán mély jelentésű, a „These Walls” kapott fókuszt a Spotifyon, amelyről elárulta az énekesnő a Zane Lowe-nak adott, nemrég közzétett interjújában, hogy:
„Van ez a közhely, hogy "ó, ha ezek a falak beszélni tudnának, tudod, mit mondanának". Szerintem érezhető az az energia, amikor besétálsz egy szobába és két ember veszekedett, vagy ideges.”
„Azt gondolom, hogy elkerülhetetlen az a beszélgetés, amit senki sem akar, de meg kell tenni, valakinek ki kell szállnia, és bármennyire is fájdalmas, ez általában megfelelő okok miatt történik, mert rólad van szó, és a megérzésed mindig megmondja, hogy valami jó vagy nem…”
Íme a Radical Optimism dallistája:
1. End Of An Era
2. Houdini
3. Training Season
4. These Walls
5. Whatcha Doing
6. French Exit
7. Illusion
8. Falling Forever
9. Anything For Love
10. Maria
11. Happy For You
Fotók: Dua Lipa