|
|
|
| Előadó: | Mohaman |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Nap Atilla |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mohaman:
Amire jobb lesz, ha Ti is odafigyeltek,
Ugyanis emberek vagyunk!
Itt van valami, amiről beszélnem kell veled,
Az utcán élő csövesek kényes téma neked,
Nyisd már fel a szemed! Mi van az utcán ember?
Hajléktalan koldusok, nem foglalkozol ezzel,
Hogyha érdekelne az ,hogy mi van velük,
Rájönnél arra, hogy nem is ott a helyük.
Mint ahogy elsőre Te gondoltad,
A multját nem ismered mégis leromboltad.
Évekkel ezelőtt jó családban élt feleség, gyerekek,
Összevesztek, elváltak, elúszott mit kereset.
Passzolni a lakást, lové marad a verda,
Eladta azt is, mert az üzlethez kell a della.
Lehúzás, felbukás, elúszott a pénz,
Nincs lakásod, nincs verdád, nincs lovéd, hova mész?
Addig jutott nincs semmije és nincs mit enni,
Így az utcán kötött ki, mert a diplomával semmi munklehetőséget nem kapott.
S ott találta magát koldulás, mi marad?
Cserben hagy sok barát.
Így jár Ő az ember talán igy jársz Te is,
Hogyha a lábad alól kicsúszik a talaj egyszer is.
Becsüld meg az embert nem tudthatod ki ő,
Diplomás tanár, akivel kicseszett az idő.
Vagy olyan akinek nem volt semmije és látszik,
Ő is csak a túlélésért játszik.
Refr. (Bebi):
Óóó, tudod az élet olyan mint egy csónak,
Evezel de nem tudod mit hoz majd a holnap,
Pedig élhetsz úgy, hogy örülsz minden jónak.
Pedig élj úgy hogy a dolgok rendben folynak!
Óóó, tudod az élet olyan mint egy csónak,
Evezel de nem tudod mit hoz majd a holnap,
Pedig élhetsz úgy, hogy örülsz minden jónak.
Ember nem tudhatod mit hoz majd a holnap!
Dopeman:
Voltam a toppon mégis azt mondom,
Ha nem megy a boltom hát nem kell feladnom,
Olyan sokáig voltam Én lent,
Hogy nem is tudtam milyen mikor majd kibaszok fent.
Leszek a listáknak a tetején,
Pillanatok múlva nem is tudják ki vagyok Én.
Dopeman a nevem, most nektek beszélek,
Akik az utcákon éltek és nincsen semmitek.
Reménytelen az élet azt hiszed hogy véged,
Én tudom nem érzed, de figyel Ő téged,
És ha segítesz magadon az Isten is megsegít,
De ha beletörődsz az Úr is csak eltaszít.
Dolgozik az élet úgy érzed ellened,
És a sorsod rabjaként iszod a felesed.
Én tudom nem könnyű kitaszítottnak lenni,
De próbálj meg testvérem ember maradni!
Refr. (Bebi):
Óóó, tudod az élet olyan mint egy csónak,
Evezel de nem tudod mit hoz majd a holnap,
Pedig élhetsz úgy, hogy örülsz minden jónak.
Pedig élj úgy hogy a dolgok rendben folynak!
Óóó, tudod az élet olyan mint egy csónak,
Evezel de nem tudod mit hoz majd a holnap,
Pedig élhetsz úgy, hogy örülsz minden jónak.
Ember nem tudhatod mit hoz majd a holnap!
Mohaman:
Nézz körbe spanom és érezd amit érzek,
Nincstelen szegények az utcán éldegélnek,
Tudod ezek tények amiről beszélek, amiről beszélek, amiről beszélek.
Aminek a része vagyunk Te meg Én,
Budapest a fészke valóság nem mozi.
Hát erről van szó itt szegény vagy gazdag,
Sokszor előttünk megy el a mézes-madzag.
600-as elgurul, két ember benne ül,
Te is adj neki pénzt a szegény majd örül.
Visszakapod Te is az élettől testvér,
Az ég majd hálásan visszaadja testvér.
Ha legközelebb látod észerveszed a szemében,
Hogy megismer téged és örömöt érez.
Hát erről van itt szó haver, ezt elkellet hogy mondjam nektek!
Bebi:
Ezt el kellet hogy mondja a spanom a Moha,
Mert ha nem mondja ezt nem tudod meg soha,
Hogy ilyen az élet a utcán lent,
Figyelj oda kérlek testvérem!
Vannak rajtad kívül is mások,
Ezen a kibaszott nagy világon.
Refr. (Bebi):
Óóó, tudod az élet olyan mint egy csónak,
Evezel de nem tudod mit hoz majd a holnap,
Pedig élhetsz úgy, hogy örülsz minden jónak.
Pedig élj úgy hogy a dolgok rendben folynak!
Óóó, tudod az élet olyan mint egy csónak,
Evezel de nem tudod mit hoz majd a holnap,
Pedig élhetsz úgy, hogy örülsz minden jónak.
Ember nem tudhatod mit hoz majd a holnap!
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
