|
|
|
Manapság kevesebbet alszok, mert hát írok egész éjjel
annyi mindent begyűjtöttem, hogy kiszórhatom fél kézzel.
Bennem a lányok olyan durván nyomot hagynak
hogy csodálom hogy bírom, hogy örülök minden napnak
én minden lapnak csak a hátoldalát nézem,
már nem tudom hogy mit tegyek úgy érzem,
már odaát érzem a szerelmes énem úgy csókol
hogy ezért veszekszik a másik
de a szóból én nem értek.
Ez vakít meg, ettől lakik bennem más ketten vagyunk Én és Én
de ez nem egy vallomás ,a tudat meg hasadt, és ez próbál uralkodni
a jobbik énem küzd még ,de a rosszabik akar újat hozni
én ezzel-azzal itt-ott barátkoztam így-úgy
már nem csak akkor adok pacsit,ha a béke pipát szívjuk,
mi ketten irjuk le azt kettő féle képpen
amit egy szívben találunk, amit csak én látok az égen
kaptam a beaf-et amíg a sírósat nyomattam azért voltam
rossz meg szemét mert a cerkám úgy koptattam
bennem van most is csak már nem úgy mint annó,
én nem voltam depressziós csak hát ismerős a padló.
Refrén (2x):
Két lélek egy szív, egy test meg egy agy,
Én és Én a skizofrén, hiszen te mindig velem vagy
Velem voltál, velem leszel, velem maradsz, de most
eltüntél mégis mondd, merre haladsz?..
Én feltenném a kérdést, de már nem érdekel a válasz,
hogy miért vagyunk ketten amíg ha fáj, a másik támaszt.
Tépem a hajam, mert nem értem meg a gyerekkort
lassan felnőtté válunk, csak feledném hogy velem volt.
Hogy velem történt, de az ez vagyok is neked szólt
én régen veled élek és majd veled leszek pont
mer amit én éltem át, azért őt bántották közben, amit én követtem el
ezért én maradtam köztem.
Már a tükörben melankolikus az állapot
Én és Én a skizofrén, így magammal eggyé válhatok.
Ugyan mit várhatok, mire számítsak majd holnap
hogyha nincsen miért kelni, mert már nemtudom hogy hol vagy.
Az élet koszt ad, meg rózsaszín felhőket,
egyszer minden perc édes, máskor pofoz mindkettőnket,
de amit, énmondok ki azt a másik Énem irta le, lassan már ott tartunk,
hogy majd magam hívom featbe,
nem adom rílbe,mert latinra tanitottak,
a barátok meg a szerelem,
hogy irjak..ne radirozzak..
Refrén (4x):
Két lélek egy szív, egy test meg egy agy,
Én és Én a skizofrén, hiszen te mindig velem vagy
Velem voltál, velem leszel, velem maradsz, de most
eltüntél mégis mond, merre haladsz?..
A 2024-es párizsi olimpia alkalmából írt vadonatúj dalát adta elő Pély Barna és zenekara a könnyűzenei elismerések június 8-i átadásán az A38 Hajón. A Petőfi Zenei Díjátadó nézői premierként láthatták az MTVA által a dalhoz készített klipet. A Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett, Artisjus-díjas énekes-gitáros-dalszerző a magyar olimpikonok és paralimpikonok előtt tiszteleg a különleges produkcióval.
A magyar sportolóknak és sportrajongóknak készített dalt Pély Barna a nyári olimpiai játékok alkalmából.
A Tűzzel, szívvel, szenvedéllyel című szerzeményt a Petőfi Zenei Díjátadó extra produkciójaként hallhatta először a közönség és végigkíséri majd a júliusban kezdődő, a közmédia sportcsatornáin követhető világeseményt, győzelemre buzdítva a sportolókat és összekovácsolva a szurkolókat.
Az „olimpiai induló” zenéjét Pély Barna szerezte, szövegét Veres Tamással és Pély-Nagy Évával írta. A dalhoz az MTVA készített videóklipet a jövő nagy tehetségeinek szereplésével, amely premierként volt látható a Pély Barna Band előadása alatt.
Az dal premierként hangzott el a szombaton 19:40-kor kezdődő Petőfi Zenei Díjátadón, a meglepetések fokozására vonósokkal és vokalistákkal kiegészülve adta elő a Pély Barna Band. A nagyszabású eseményen kilenc kategóriában vehettek át elismerést a magyar könnyűzenei élet kiválóságai. Az ünnepségen Pély Barna mellett fellépett A Dal 2024 győztes produkcióját előadó László Evelin, valamint közösen állt színpadra Nagy Adri, a Here We Are és a Phoenix RT.
Fotó: MTVA/Csöndör Kinga
