|
|
|
| Előadó: | Minimal Project |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Sokmindent próbáltam, kerestem,
Én is dobtam a jeleket a többiekkel minden fényképen nem tudtam hová megyek,
Csak azt tudtam hová érkeztem,
Sokan voltak mellettem, mégis hiányzott valami plusz,
Sokan mondták azt, amit igazán hiszel és tudsz,
Abba ne hagyd, mindig tovább s mindig előre,
A csatatéren sohase mögötte, mindig mellete
látod ragyogni őket, akkor majd látod hogyan buknak el,
Hogy ki az aki megfelel és ki jut fel engem nem érdekel,
De mikor nyújtod felém a kezed lássam a szemedben a tüzet,
Hidd el én is megfizettem mindenért ami most az enyém lehet,
Ha támad aki van veled, mi őrzi meg a neved,
He választottad, úgyhogy mindig tudjad miért teszed,
Nem érdekel ha a világ figyel csak a szívem lát tisztán,
Egyik érzésről a másikra vonulok át, mint Hispánián Hannibál
Nekem ne szalutálj csak ha a kiérdeltem
a te szemedben is kösz ha szeretnek érzem
Egyre forrób a talaj, mi ez a zaj cssss csak csendben,
Egy pillanat már a kezemben, írok mert így kell tennem,
Így jutok ki a fényre, így bátran nézek le a mélybe
Mindannyiótok szemébe az igéret földje
Mégis érzem egyre szorosabb a ketrec,
Te is a tekintélyért verekedsz
Harcok dúlnak, egyre hidegebb szelek fújnak
A levelek lehullnak, elpusztulnak
A fontos dolgok nem érdekelnek, a fontosabbak meg nem nőnek össze
Mégis egységet alkotok, ezer darabra is széttörve
Mindenkinek megvan a saját bölcsessége miért vezet akkor más
Mi kell ahhoz hogy érezz? mi kell ahhoz hogy láss?
Mit építesz? mit szeretsz? miért várod mindennek a végét?
Végül úgyis minden egy lesz és megtalálod a békét,
Minden változik, maradj örök én annak hiszek aki kutat,
Nem számít honnan jövök, merre megyek újabb utak.
Mit építesz? mit szeretsz? miért várod mindennek a végét?
Végül úgyis minden egy lesz és megtalálod a békét,
Minden változik, maradj örök én annak hiszek aki kutat,
Nem számít honnan jövök, merre megyek újabb utak.
Ez lesz az utolsó dobás már tudom csak ez az ami számít
egyik dologból a másik ja,
mindenki tudja mi a dolga sok a munka de ti mégis veszekedtek
Csak figyeld meg a szemüket,
Ott van minden de én teszek az egészre inkább leszek apród,
Az udvar szolgálatában tisztes távolságba
Biztonságban látom a királyokat a trónon,
Lehajtott fővel igen nekem ez lesz a jel,
És ez az óriások földje Gulliver
Kiállok majd ellened mint Dávid a kővel,
Nem bújhatsz el a tisztító tűz,
úgyis megtalál, na minden pillanat egy próbatétel
A gyenge marad gyáva és csak az erős marad állva.
Mit építesz? mit szeretsz? miért várod mindennek a végét?
Végül úgyis minden egy lesz és megtalálod a békét,
Minden változik, maradj örök én annak hiszek aki kutat,
Nem számít honnan jövök, merre megyek újabb utak.
Mit építesz? mit szeretsz? miért várod mindennek a végét?
Végül úgyis minden egy lesz és megtalálod a békét,
Minden változik, maradj örök én annak hiszek aki kutat,
Nem számít honnan jövök, merre megyek újabb utak.
Kevesen értik amit érzek és egyre szűkül a kör,
A legfontosabb pillanatokban is a kétség gyötör,
MonDd mi repít föl? nekem ez erősebb mint a drog,
Ha hallom az alapot írok, fölmelegít mint a grog,
Ki az igazi ki nem, én már belefáradtam
Túl sok idő megy így el, s nem látom hová vezet
Az ellenség előttem van,
Aki bátor úgyis követ,
Most már látom az jut előbbre akit semmi sem érdekel,
Csak megy előre vakon, ha jobban akarom jobban tudom,
Kersztül minden falon, súlyokkal mégis szabadon
A fehérből nem lesz fekete abból dolgozz amid van,
Amíg van egy kevés földem lehet a királyé az arany,
Új arcok új kudarcok, de ez verzió Radio 1, itt a játék mindig ugyanaz,
Ha túl kevés a kredit, de csináld azt amit akarnak engem nem érdekel,
Amíg az én dolgaimhoz nem nyúlsz addig én sem állok fel,
Mondjad mit akarsz fényeket hangerőt meg füstöt,
Van aki hazudik a pénzedért azt vedd magadhoz ami örök
Lélegzetvétel alatt döntök, ami a szívemen az a számon,
Örök renitens a szememből lassan tűnik el az álom,
Nem vagyok próféta csak mondom, ami a szívemet nyomja,
Érzem ki van velem, sokan elmentek azóta
egyre szűkebb a pást, ha nem tudsz írni savazz mást,
ahhoz nem kell, hogy érezd, ahhoz nem kell, hogy lásd.
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
