|
|
|
| Előadó: | Minimal Project |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Makay Csaba Márton Ruskó Péter |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ha magyar lennék tudnám, hogy van egy utam,és azt kell csinálnom amit szeretek,
Különben a mélybe zuhan minden mi egyszer még lehetek.
Hogy saját magamra vagyok utalva, de csak erősebb leszek,
Hogy a hazugság az oka a sebeknek a szíveden, hogy
minden ami ellen küzdesz, életidegen,
Hogy a válasz itt van idebenn, és látszik a szemeden,
Ismersz, és én is ismerlek, újra gyermeknek látlak,
Mikor elhivatott vagy, mikor az életedet írod,
Viszed tovább a súlyokat amíg csak bírod,
Mert hajt valami, mert kell, mert örökké megtartod a titkot,
Itt emberek laknak nem sztárok, nekem hiába mondod,
Mert két mondatom igazabb mint a te gondolkodás módod,
Kezemre tapad az érintésed, benne ég el a tenyerem,
Mégsem kell hogy ismerjelek, elég, ha érezlek a szívemben,
Nekem mennem kell, mert így önmagam vagyok,
Így csak hála marad utánam azért, amit apám rám hagyott,
Így szolgálom az örökséget,de ha magyar lennék féltenélek,
Hogy nem érted, hogy le térsz végleg, egy másik útra,
De ha az lennék, nevetnétek, s megkedvelnél újra,
Mert nincs erőm bántani téged, aki szeret, az tudja,
Mert minden kapcsolatom után megfizettem a jót amit az adott,
S a egyetlen bűnöm az volt, hogy én normális vagyok.
Ha magyar lennék, te is ide zárnál be,
Ebbe a testbe, ebbe a szeretetbe,
Ebbe a véleménybe rólad,
Kit érdekel a holnap,
Álmodok tovább, míg nem szólnak,
Én sem érzem igaz szónak,
Jobb, ha te sem írod le.
Ha magyar lennék, te is ide zárnál be,
Ebbe a testbe, ebbe a szeretetbe,
Ebbe a véleménybe rólad,
Kit érdekel a holnap,
Álmodok tovább, míg nem szólnak,
Én sem érzem igaz szónak,
Jobb, ha te sem írod le.
Ha magyar lennék, kiírnám magamból a gyűlöletemet,
Mert eltemet mindent, amivel építem itt benn a hitemet,
Akkor meg érteném, hogy Te meghalsz, még ha terveid is vannak,
S a másik hiába gonosz, mégis Ő életben maradhat,
Ha magyar lennék, adnék pénzt az istenetekért,
És imádkoznék az utcára küldött gyermekeitekért,
Megáldanék minden árvát, S az összes halott kamaszt,
Annak a hitnek a szeretetével, amellyel te meghúzod a ravaszt,
Ha magyar lennék, bíznék benned is Kedves, ha mondod,
Nem gondolnék arra, hogy vajon mit rejthet a mosolyod,
Nem hinném, hogy játék amit játszol, s hogy a szándék nem tiszta,
Hogy amit adok, azt a végén nem kapom fájdalomként vissza,
Ha magyar lennék, ez vers lenne, s Te álmodnál éjjel,
S ha fontos voltam valaha, akkor most nem felejtenél el.
Ha magyar lennék, komolyan vennél, tisztelnéd a munkámat,
Nem építenék magamköré az emlékeimből várat,
Tudnám, hogy a sebeim fájnak, mert nem hagyom gyógyulni őket,
Mert nem engedem be a következőket, hagyom míg fölém nem nőnek,
Ez álom, amit te és én gyártottunk magunknak,
Átölelnélek őszintén, de a szavaim már halottak.
Ha magyar lennék, te is ide zárnál be,
Ebbe a testbe, ebbe a szeretetbe,
Ebbe a véleménybe rólad,
Kit érdekel a holnap,
Álmodok tovább, míg nem szólnak,
Én sem érzem igaz szónak,
Jobb ha te sem írod le.
Ha magyar lennék, te is ide zárnál be,
Ebbe a testbe, ebbe a szeretetbe,
Ebbe a véleménybe rólad,
Kit érdekel a holnap,
Álmodok tovább, míg nem szólnak,
Én sem érzem igaz szónak,
Jobb ha te sem írod le.
Jobban tennéd, ha eltűnődnél a tetteiden néha,
Hogy kik vannak körülötted, kikre számíthatsz; jobb ha
Nem válsz önmagad komponálta paródiává,
Jobb ha magyar vagy, úgy csinálod, hogy büszke legyél rá.
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
