|
|
|
| Előadó: | Minimal Project |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Makay Csaba Márton Ruskó Péter Vastag Zoltán Simon Péter |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ezt most csak úgy, mert itt maradt még, mert valaki távozik,
Te a barátom vagy, értelek, most lehet minden változik,
Mi együtt leszünk ne félj, nem tűnik el, mit tudtok,
Hogy itt maradtok már a szívemben örökre.
Úgyhogy ezt csak úgy, mert itt maradt még, mert valaki távozik,
Te a barátom vagy, értelek, most lehet minden változik,
Mi együtt leszünk ne félj, nem tűnik el, mit tudtok,
Hogy itt maradtok már a szívemben örökre.
Megindult valami, szétárad a testben, lélekben,
Térben, időben, szavakban, tettekben,
A nyugalomban kergetem a galambom,
Nincs templomom, nincs vallásom, csak ütem, mi erősödik...
Inkább az Ősz, mint a Tél, a Tavasz, vagy a Nyár,
Van hogy mindenért kár, úgy érzem semmi sem kárpótol,
A házam mindig romokban, szárazság a torokban,
Enyhülés a sarokban, mert karóba húz az élet,
Mindig csak a véglet, lassan magamhoz térek,
Emberek usából nem képek, nem kérek nem vagyok éhes Yo..
Szemem éles, világ üres, legyen kedves,
Haverkodjak bulizzak, ahogy manapság szoktak... áh..
Engem ez nem érdekel, inkább csak a foci, meg a barátok,
Kik mindíg mellettem, és itt a szívemben,
Ha kell átcsusszanok a mély és kietlen völgyeken,
Hölgyeken... Ribancokon... Kurvákon...
Ezt most csak úgy, mert itt maradt még, mert valaki távozik,
Te a barátom vagy, értelek, most lehet minden változik,
Mi együtt leszünk ne félj, nem tűnik el, mit tudtok,
Hogy itt maradtok már a szívemben örökre.
Úgyhogy ezt csak úgy, mert itt maradt még, mert valaki távozik,
Te a barátom vagy, értelek, most lehet minden változik,
Mi együtt leszünk ne félj, nem tűnik el, mit tudtok,
Hogy itt maradtok már a szívemben örökre.
Sikerült tiszta lappal,
Lehajtott fejjel, megemelt kalappal,
Sok jóval, és sok szarral,
Barátok, srácok, el nem engednek a láncok,
Mégis elejtett táncok, mikor a nap felsüt,
Magasan szállnak a pávák, Ökrök meg dárdák,
Akárhogy, gyávák, kirakott márkák, utak, járdák,
Valahol meg párnák közt hallnak,
A kicsik tesznek, a nagyok marnak,
Apró öröm, lehet vékony, vagy husi,
Köszi husi, nélküled sehol sem lennék
Szemet szemért, barátok jönnek mennek,
Ha igaz mer, a hazug nyer, ez nevetséges,
A penge éles, a vászon széles, de mihez képest,
Inkább valós nem téves,
Hozhat végest, nem vérest, egészségest, nincsen semmi.
Alázattal kéne tenni, komolyan kéne venni,
Szavak ölnek, kapcsolatok romba dőlnek,
Újak szövődnek, romlott vizek földek, azok zöldek,
A zene mentális támasz, ha nincsen kérdés, akkor nincsen válasz.
Ezt most csak úgy, mert itt maradt még, mert valaki távozik,
Te a barátom vagy, értelek, most lehet minden változik,
Mi együtt leszünk ne félj, nem tűnik el, mit tudtok,
Hogy itt maradtok már a szívemben örökre.
Úgyhogy ezt csak úgy, mert itt maradt még, mert valaki távozik,
Te a barátom vagy, értelek, most lehet minden változik,
Mi együtt leszünk ne félj, nem tűnik el, mit tudtok,
Hogy itt maradtok már a szívemben örökre.
Úgy rémlik megpróbáltam, vártam,
De csak hazugságokat találtam,
Pár udvaron álltam, kerestem választ, támaszt, fáraszt,
De egyedül kell mennie, így kell lennie,
Ha valahová is tartasz, ráadásul.
Mond mért kell a balfasz, a gagyi mindenek felett,
A végén úgy is Ő nevet,
Tán én is fasznak születek,
De tehetsz egy szívességet,
Mert én nem teszem meg neked,
Nézd hová jutnak a nagy szerelmek,
A nagy Ők csak pasik, rendes faszik, az erősebb baszik,
Valami nem változik, bárhogyan is akarom,
Mindig sikerül fényt lopnotok a szememből, hiába takarom,
Hiába a nyugalom, fárasztanak a hétköznapok,
Mert én is olyan vagyok, mert én is többet akarok,
Talán téged, egy társat, mert nem tudom elmondani másnak,
Csak te vagy itt most velem egyedül, nem írhatok a világnak,
Tökéletes akartam lenni, egy jól beváltott ígéret,
Egy családfő retéka, egy tisztelgés az emléknek,
De hiába kereslek, már nem olyan egyszerű minden,
Mint a megfakult fényképeken, a régi érintéseken
Őszinte törődésekben, nappalokban éjekben,
Mikor még nem egyedül ébredtem,
Mikor még mindent értettem, mert éreztem...
Ezt most csak úgy, mert itt maradt még, mert valaki távozik,
Te a barátom vagy, értelek, most lehet minden változik,
Mi együtt leszünk ne félj, nem tűnik el, mit tudtok,
Hogy itt maradtok már a szívemben örökre.
Úgyhogy ezt csak úgy, mert itt maradt még, mert valaki távozik,
Te a barátom vagy, értelek, most lehet minden változik,
Mi együtt leszünk ne félj, nem tűnik el, mit tudtok,
Hogy itt maradtok már a szívemben örökre.
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
