|
|
|
I.
Elszenderül a város minden hiéna jól lakott
Egy bikanyakú krapek bekap egy alkonyati konyakot
Régebben itt lakott a Széna térhez közel
Most Uniós polgárként,(két) lányokkal üzletel
Mögötte ott jövök én is, épp most hagytam el a tárcám
És te is itt vagy valahol, talán a Duna parton vársz rám
Ahol egy menedzserforma, sétáltatja a nőjét
És már messziről hallani, kopogó tűsarkú cipőjét
Micsoda szereposztás, de milyen filmhez illene?
Valami művész-burleszk, és ez lenne a filmzene
A Nagybetűs a rendező, és Budapest a díszlete
És lenne egy új jelenet, a Moszkva téren 10fele
Na, ez aztán az állapot, ebben vagyok tök régen
A kisujjam sem mozdítom, hogy bármi máshogy történjen
Ismerkedem magammal, barátságos környéken
Mint egy fulladozó muslinca a kávés bögrémben
refr.:
Mindig félúton járok, olyan félig-meddig vagyok jól
Félig tudok rájönni, hogy mit akarok magamtól
Fél üveg borom van, és fél liter szódám
Egy félmosolyt még mutatok azér a magam módján
Mindig félúton járok, olyan félig-meddig vagyok jól
Félig tudok rájönni, hogy mit akarok magamtól
Félig vagyok ébren, és a másik felét álmodom
Hogy itt hagynék valamit, mint a betonba a lábnyomom
II.
Szóval itt ülök és írok, néhány össze-vissza számot
Amikben arról lesz szó, hogy mennyi minden bántott
Hogy mi történik velem, az élet merre terelget
Egy-két felületes klisével megfejtem a szerelmet
Hogy benned, és bennem is, ha duzzog pár emlék
Hogy ezt meg azt ma már máshogyan tennék
Hogy szeretni szeretnék, bár nem tudom, hogy, hogy kell
Vagy megtalálni téged, csak ezt az egyet mondd el
III.
Van ez az urbánus legenda, biztos ismeritek páran
Én is hallottam pár verziót, pár különböző bárban
Hogy egy bombanő beparkolt egy méregdrága verdával
Minden fullextrával, rózsaszín rendszámmal
Odalépett egy srác, kérdőn nézve a nőre
Kicsit bátortalanul, de azért megkérdezte tőle
Hogy „Ezért a kocsiért hány faszt szopott le vajon?”
A válasz pedig az volt, hogy „Csak egyet, de azt nagyon”
Csodálom ezt a nőt, hiszen egy élő sikertörténet
Példakép minden kislánynak, hogy ez veled is megtörténhet
Ha nem menne a tanulás, és nem bírsz el a TZ-kkel
A megfelelő fasz kiválasztásához is érzék kell
Úgy lennék én is ilyen, most már ki kell, hogy próbáljam
Egy törtető ribanc, mint ebben a szakmában jó páran
Előremenni, mindig mindent túlélve
És akkor talán végre valami nem maradna félbe
refr.:
Mindig félúton járok, olyan félig-meddig vagyok jól
Félig tudok rájönni, hogy mit akarok magamtól
Fél üveg borom van, és fél liter szódám
Egy félmosolyt még mutatok azér a magam módján
Mindig félúton járok, olyan félig-meddig vagyok jól
Félig tudok rájönni, hogy mit akarok magamtól
Félig vagyok ébren, és a másik felét álmodom
Hogy itt hagynék valamit, mint a betonba a lábnyomom
Végre megérkezett a pop koronázatlan királynőjének, Dua Lipának harmadik nagylemeze, a Radical Optimism, amely 11 dalból áll. Az énekesnő egyedüllétét kiemelő album első felvétele beszédesen az „End Of An Era” (azaz: egy éra vége) címet viseli és olyan slágerek gyűjteménye, mint a „Houdini”, a „Training Season” és az „Illusion”. Dua „pszichedelikus popként” írja le új lemezét, megjegyezve róla, hogy „olyan kiállások és különféle hangzások keveréke ez, amit ha csukott szemmel hallgatsz, akkor egy kész, vizuális világ tárul eléd”.
„Az albumot a szingliségem alatt írtam” – mondta el Dua. „Mindig valami vicces történettel érkeztem a stúdióba, és mindegyik más-más dalt inspirált. Van egy lazaság és őszinteség, ami korábban nem volt meg bennem.”
Az album elkészítésekor a világsztár olyan kivételes művészekkel dolgozott együtt, mint Caroline Ailin (Dua Lipa: New Rules), Danny L. Harle (Caroline Polachek, Charli XCX), Tobias Jesso Jr. (Adele) és Kevin Parker, akit művésznevén Tame Impalaként ismerhet a nagyvilág.
Dua hozzátette: „Mindenki háttere és munkamódszerei jól összeálltak barátként és zeneileg is.” Így folytatta: „Nagyon nyitottak voltunk egymással, és úgy éreztem abban a szobában, hogy sebezhető lehetek, és szabadon beszélhetek a tapasztalataimról. Ennek a zeneisége olyan gazdagnak és izgalmasnak hatott, és szerettem volna ebben teljesen elmerülni és részese lenni.”
A Dua önfelfedezése által ihletett Radical Optimism egy olyan anyag, amelyben értelmet nyer a tiszta öröm és boldogság megélése azokban a helyzetekben is, amelyeket korábban lehetetlennek tűnt elfogadnunk.
A 11 szám közül egy igazán mély jelentésű, a „These Walls” kapott fókuszt a Spotifyon, amelyről elárulta az énekesnő a Zane Lowe-nak adott, nemrég közzétett interjújában, hogy:
„Van ez a közhely, hogy "ó, ha ezek a falak beszélni tudnának, tudod, mit mondanának". Szerintem érezhető az az energia, amikor besétálsz egy szobába és két ember veszekedett, vagy ideges.”
„Azt gondolom, hogy elkerülhetetlen az a beszélgetés, amit senki sem akar, de meg kell tenni, valakinek ki kell szállnia, és bármennyire is fájdalmas, ez általában megfelelő okok miatt történik, mert rólad van szó, és a megérzésed mindig megmondja, hogy valami jó vagy nem…”
Íme a Radical Optimism dallistája:
1. End Of An Era
2. Houdini
3. Training Season
4. These Walls
5. Whatcha Doing
6. French Exit
7. Illusion
8. Falling Forever
9. Anything For Love
10. Maria
11. Happy For You
Fotók: Dua Lipa
