|
|
|
A wc-n ülök, békésen olvasgatok egy klasszikust
A számban ott a cigaretta, a kép egy kicsit drasztikus.
Sok klassz cicust csekkelek valami szadó-mazó szájton
Kirúzsozott picsák, egymást szarják szájon.
Kicsit uncsi, asszem ilyet minden nap láthatok
Hogy waltzert járnak a polcomon, a műanyag állatok
Gondolkodom. Egy csikket elnyomok még a homlokomon
Eltörpengek a bókodon, a szavaid dekódolom
Cs-cs-csókolom, csak így köszönök egy csótánynak
De eltaposom azokat, akik a csokimból csócsálnak...
Tegnap éjjel asszem összehaverkodtam egy marslakóval
Elakart vinni, jött értem egy nagy tatyóval
Hát nem vagyok én bunkó, mondom mit keresel te erre?
Inkább tartsd meg a távot, vagy visszaküldelek a Jupiterre.
Szegény elsírta magát, én meg vigasztaltam a srácot
Itt egy papírzsepi, csak ne lógasd már a csápod.
A zöld színű könnyek, kimarták a lepedőmet
Hidd el ez nem egy izgi hely, erre ne is gyere többet
Hát visszaszállt az űrkabinba, végignéztem ahogy integet,
Aztán eltűnt a Napban, vajon most hol lehet...
Tavaly elmentem egy helyre, hogy bebasszak mint a disznó
Ilyen lepukkant bisztró, meg sok részeg fickó
megittam száz liter sört, és összevertek nyolcan
És úgy megsérültem, hogy ott feküdtem holtan
Rám léptek jó sokan, aztán felfigyeltek a szagra
Meg hogy a földön fekvő srácnak elkezd rohadni a karja
Hát hívtak egy mentőt, és bevittek a kórházba
Elkéstek, rádobták a leplet a csontvázra
Megállapították, hogy meghaltam féléve
Sajnálkozva mondták, hogy "rendes fiú, kár érte"
Pedig nálam volt a TAJ-kártya...
Máig emlékszem a napra mikor megszülettem
Kapásból mc lettem, mert már akkor sem szerettem
Hogy helyettem beszélnek, ordítoznak, átvernek
Hát hazavittem a köldökzsinórt mikrofonkábelnek
A kicsi Anonim csak játszott, a kis Anonim csak pörgetett
Csodálkozva nézett mindenki aki körbevett
Hát elteltek a hetek a csecsemőből törpe lett,
Mindig felfele menetelt, mindig előre törtetett
Megtörte a csendet az első kimondott szó nesze
A legelső amit kinyögtem, eskü az volt zene
Azóta is csak azt hallom, hogy így utálnak meg úgy utálnak
De úgyis pórul járnak, hogyha engem néznek bugyutának.
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
