|
|
|
2x Refrén:
Csak a szívem dobog, hogy azzal lássak,
Nem kell több, úgy mint másnak,
Kidülled a szeme, és így menekül,
Itt csak én leszek egyedül névtelenül.
Kicsit bereked már a hangom, már nem olyan mint rég volt,
Elszállt minden hullócsillag, rám szakadt az égbolt,
Jaj de szép volt, minden éjjel kint a téren,
Az iskolapadban alszom aztán felébredek délben.
(((Mi lesz belőled kisfiam?)))Na mit ugatsz te faszparaszt?
Elvágod a torkom, én meg ráteszek egy ragtapaszt,
Kiakaszt, Hogy mi a szöszt? kacagok még rajta,
(((Már nem bírod mi?))) pedig csak te akartad.
Itt az érzelem diktál, elszánt minden ráció,
Olyan csúnya szavakat mondok, hogy nem játszik a sulirádió,
Lehet nem vagyok egy szent, de valaki így szeret,
Néha lefagy a kezem a parkban amikor írom ezeket a rímeket,
A magány a gazdám, szorosan tart a pórázon,
Ülök és vodkázom, egyedül libikókázom,
Egy játszótéren, ahonnan látlak még téged is,
Vigyázok rád innen, remélem érzed is.
2x Refrén:
Csak a szívem dobog, hogy azzal lássak,
Nem kell több, úgy mint másnak,
Kidülled a szeme, és így menekül,
Itt csak én leszek egyedül névtelenül.
Figyeld a RAPpem, ez ilyen szívbe markoló szám,
Jaj de rossz nekem, csak ezer papírfoszlány,
Oszlik szét a táskámban,a szendviccsemmel eggyütt,
Amit nem anyu csomagolt,de hát, így is megesszük.
Dagonyázok a hóban, a latyakban, a sárban,
Papírhajót hajtogatok, egy Duna-Parti bárban,
Ráteszem az életművem, elúsztatom a tengerig,
Tetszik majd az embereknek??? Remélem kell nekik.
Már elegem van azokból akik nevetségesnek gondolnak,
13 évesek, akik TINI Punkra tombolnak,
Depressziós kislányok, zsebükben ott a Gilette penge,
Soha nem bírtam felfogni, hogy mi lehet ebbe.
Én is voltam úgy, hogy vége, sőt, most is ott vagyok,
De bármilyen szar, mindegy, ki kell várnom még a holnapot.
Jó napottal köszönök minden egyes öreg szomszédnak,
Akik nem ismernek, azt se tudják, hogy hogy hívnak,
Azt mondják elszálltam magamtól, átléptem minden határon,
Amikor magammal dumálok, egész rendes srácnak látszom,
Csak büszke vagyok, hogy írok, arra, hogy valamit alkottam,
Hogy pénzért csinálom, ja, ilyet is hallottam,
Egy szart, nekem nem kell, egy szerelem ami eltart,
Én csak azért RAPpelek, mert a költészet már meghalt,
De nem azért bő a nadrágom, hogy szellőzzön a fütykös,
Erre még nem gondoltál sohasem, ugye milyen trükkös,
Büdös a szád öcskös, inkább csukd csak be örökre,
Te magadra vagy büszke, én egy csuklyát csapok a fejemre.
Tudom, hogy nektek ilyen PARTY rap kéne,
Hogy beszívtok mint az állat, aztán kezeket az égbe,
Bocsánat!!! egyszer írok olyat esküszöm,e most csak ezt tudom,
És hidd el, hogy még nem unom,
Farkasszemet nézek egy lappal, ez az ami feltölt,
Én valami olyat akarok alkotni amitől megfordul a föld.
Amitől 1000 ember boldog, amitől a másik 1000 üdvözül,
Igen mondjad csak a pofámba, hogy egy vagyok a sok közül,
Egy kis faszt de nem izgatsz, mert nem izzadsz vért egy rímért,
Én csak névtelenül élek, egész életemben a zenéért.
4x Refrén:
Csak a szívem dobog, hogy azzal lássak,
Nem kell több, úgy mint másnak,
Kidülled a szeme, és így menekül,
Itt csak én leszek egyedül névtelenül.
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
