|
|
|
| Előadó: | SP Éder Krisztián |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Béres Benő SP Éder Krisztián |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Benő:
Hány év telt el azóta
hány csókos lány
hány szó foszlány
és hogy a csókból
hány slukkot hagytam ki
és jóvolt így jóvolt
úgy nem változtatnék
lenyelem akkor is, ha kicsit rágós a steak
úgy sincs választék
meghalt minden azték
és lassan meghal minden magyar
én is érzem kissé fagyos itt a talaj
nekem is fázik a lábam
kulcs már a zárba
de ráfordít,lenyel
zavar a nap és már a zápor is lever
csak egy életem maradt,
egyre nehezebb a játék
a következő level
kipukkad a buborék, kipukkad minden példakép
de legyen egy szép álmod, amit követsz példaként,
amiért elvérzel ma és feltámadsz holnap,
hogy valami vezesse a tollad, te csak vezessél, én tollak
bízzál bennem, szeressél, vagy nevezzél disznónak
örüljél a csóknak, mit adok, a szónak, mit mondok szívből (szívből)
SP:
Lehet gyáva vagyok, de én is játszok egy szerepet,
a büszke nagyfiút, hogy ne lássad bennem a gyereket
a családi házat
de mért reppeljek trógerül, ha nem is ismerem a telepet
én ez vagyok
hány év telt el azóta,
mondd, hova lettél szellő, ki fújtál
hova lettél érzés, mitől azt is elfeledted merre indultál,
hogy kire fújtál, hogy kire néztél máshogy
mi reméljük a sikert, de a kurva holnap mindig mást hoz
hány év telt el
mondd, te figyelsz még rám?
ismételd el, vagy értsél félre hogyha gondolod
mondd újra, hogy nem szeretsz, miközben a farmerom gombolod
ha gondolod hagyjuk, akkor is te vagy a mindenem
elmondanám, de nem merem, hogy az könnycsepp az ingemen
(elmondanám, de nem merem, hogy az könnycsepp az ingemen)
[Ref.:2x]
Hányszor láttam már a filmünk, hány év telt el
hányszor kértem ne zavarj össze, ugye emlékszel?
ugye vársz még rám?
ugye gondolsz arra hányszor kezdtük újra,
hány csók volt a tied
hányszor öleltél meg, ugye emlékszel még,
hányszor öleltelek át
ugye emlékszel még
SP:[2x]
Hány év telt el azóta, hány szöveg volt a tied
hány csók volt a szádra
mondd te számolod még?
hányszor mentem át filmezni, és mindig félbe hagytuk
hányszor mondtuk, hogy elég
ugye te számolod még
SP:
Egy sorozat voltam, tied volt az összes heti rész
de ahogy elszállt minden érzés elmúlt minden happy days,
mint a filmben a depi rész, olyan a kettőnk kapcsolata
egyszer elmúlik
én is csak egy évig hittem, lehet egyszerű, vagy egyedi
lehet jobb, lehet más
de addig kerestem benned a lányt, amíg nem találtál mást
(jó, míg nem találtál mást)
Benő:
Lehet gyáva vagyok, de én is játszok egy szerepet
átverem, azt akit utálok, átverem, azt akit szeretek
tudom hova mehetek, hogyha vége van a műsornak
tudom hol hajtsam le fejem, ahol panaszom nem érzik műgondnak
tudom mikor legyek bátor, mikor húzzam be a farkam
csak azt nem tudtam mikor mondjam ki mit érzek
csak halkan suttogtam magamnak úgy, hogy én magam se halljam (hogy én magam se halljam)
C'est la vie
[Ref.:4x]
Hányszor láttam már a filmünk, hány év telt el
hányszor kértem ne zavarj össze, ugye emlékszel?
ugye vársz még rám?
ugye gondolsz arra hányszor keztük újra,
hány csók volt a tied
hányszor öleltél meg, ugye emlékszel még,
hányszor öleltelek át
ugye emlékszel még
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
