|
|
|
| Előadó: | Geréb |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kiss Balázs |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nihil Obstat, ha kiköti a cenzor,
a Geréb a színpadon, a kezében a szenzor,
három MC együtt, bármit eldarál
még a betűlevesben is rímeket talál:
a tanár, a diák, és aki már végzett,
a betűvetésre bizony ráérzett,
a szóerdőben szedjük a verbális vámot
pedig még anyánk sem ígért könnyű álmot!
Számot vetve magunkkal a nagyvilágban
a városban, a rengetegben, Amerikában
zengi a költő hol áll Monte Christo orma
ahol klasszikus a tartalom és hiphop a forma,
ahol a kékszakáll reggelire bajnokot eszik,
a Csele, a Barabás, a Kolnay, a Leszik,
a szófolyam már mindent elárasztott,
és a �derék bűnös" sem kiválasztott,
számon kérve ragot, jelet törökön-tatáron
a rodelhügelt kerestük mi is a határon,
expressz orientálva mint Agatha Christie,
ott ahol manapság a Boys is Beastie,
a disztichon nekünk a Corpus Cristie,
a magunkét nyomjuk, akkor meg minek a hiszti?
Mi alatt a Mi alatt nincs más csak Dó, Ré,
ez azt hiszi magáról, hogy ő itt a góré,
egy szerencsecsináló, utamban álló,
ne futtasd magadat, hallgasd a szavamat:
-Salalla! - Nem hallom!
-Salalla! - Megvallom,
ettől az egésztől ennyit sem vártam,
csak vertem a nyálam és a karom kitártam.
A Geréb nem Szaphó, és a város nem Athina
de jól szól a lemez pedig ez nem platina.
A talpamon állok, megfőztem, megeszem,
a szavam az íjam és a lemezem a tegezem.
De csatába nem megyek!
A fantomtól félnek, gyávák az emberek,
a Don Quijoték már a fasznak sem kellenek,
torzókat ellenek, csavart a műhöz,
a kölykök meg fordulnak fához, meg fűhöz,
de a társadalom engem is tükröz,
a része vagyok aki rímbe' gagyog,
a sakktáblán nem más csak egy ócska gyalog!
Nem tudom félre álljak e, vagy álljak az élre?
Vitorlát bontsak, vagy köpjek a szélbe?
De amíg élvezem itt vagyok maradok,
és arról hadarok, amiről csak akarok!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
