|
|
|
| Előadó: | Presszó Tangó Libidó |
|---|---|
| Album: | Minden álom (próbatermi demo 2014) |
| Megjelenés: | Keressük! |
| Hossz: | 5:16 |
| Szövegírók: |
Kabai Viktor |
|
Kabai Viktor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Most már jöhetnél értem te űrhajó
Ezen bolygón nem maradt élet
Rólam levált a szép levált a szó
Mindenem semmivé lett
Itt nemváltoznak kik gazdagok
És megőrülő szegények
Úgy lebontanák ha lenne mit
De csak egymásnak feszülnek ének
Veszett az éden és ha van ma hely
Oda a hatalmasok elérnek
Nem állít semmi meg semmit itt
Csak az önzés lettt vezérlv
A jókedvre a szív csak rálegyint
S ha bárki ha bármit érez
Magán keresztül áttekint
Csak sóhajt csak:t mit ér ez?
A világot gépezet élteti
És ha virág nő valahol csendben
Valaki tuti azt is megfekteti
Itt csak a lefeküdt világ van rendben
És ettől halott a táj és a háború
Le van játszva már régen
Mind ki magát legyőzte tétlen áll
És űrhajót vár az égen
Voltak kertek és ligetek és összeérés
Mikor nem kell válasz mert nincsen kérdés
Csak könnyű bor van és édes méz és
Vágyak feletti összenézés
Volt egy nyári alkony amit végigültem
És súlytalanságra felkészültem
Én mentem a menthetőt a menthetelent
Megmenti úgyis aki engem megment
A benzinkútnál ahogy álldogáltam
Félig ébren álmot láttam
Egy ember egy szobában összerámol
Hátradől és visszaszámol
10 9 8 7 6 5 4 3 2 1
Egyre csak nem jössz űrhajó
És én állok térdig a ködben
De csak cigarettáim füstje az
Mi leszáll a hajnali őszben
El innen el innen innen el
Hadd felejtsem el amit éltem
Vagy higgyem és higgyem higgyem el
Hogy van még miért itt remélnem
De semmi magába be nem fogad
A magukra foduló nőket
Sajnálom tényleg és főleg azt
Hogy nincs apa ki kinyissa őket
Nekem egy dolgom ami hátravan
Az erkélyemre ülve
Meggyújtani egy rakétát
Hátradőlve és tűrve
Indul az űrhajó és mindeközben
Mindegy lesz lasssan az énmögöttem
Kér ember egy kabinban összerámol
Hátradől és visszaszámol
A súlytalan semmiben ellebegni
A semmi vonzásban ketten lenni
Itt a kinti űrben olyan minden fényes
És közelít egy bolygó zöldes-kékes
Lebegtünk eleget landoljunk itt
Lakatlan még és kedves meghitt
Nevezzük földnek az jó lesz biztos
És ami ezután jön az legyen titkos
Kitépett szárnnyal újra lábra állni
Levegőt venni és közben úgy csinálni
Mintha nem lett volna egy világnak vége
És bízni újra a kezdetében
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
