|
|
|
| Előadó: | DSP |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | rap |
| Címkék: | Keressük! |
(Márai Sándor - Olyan világ jön…)
Olyan világ jön,
amikor mindenki gyanús lesz, aki szép.
És aki tehetséges.
És akinek jelleme van......
A szépség inzultus lesz.
A tehetség provokáció
És a jellem merénylet!...
Mert most ők jönnek...
A rútak.
A tehetségtelenek.
A jellemtelenek.
És leöntik vitriollal a szépet.
Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget.
Szíven döfik azt, akinek jelleme van.
(Dipa)
Megmondom őszintén össze vagyok zavarodva
Fojtogat a valóság mint egy anakonda
Mindenki ugyanolyan, mindenki gyönyörű
Mindenki egy buta gyökér, Istenem könyörülj!
Jön az agyhalottak serege; műanyag barbik
Szórd a lét a bábukra, de nem érnek egy randit se
Csak gyártjátok a szemetet a netre
Te is mindent beveszel, nesze a faszom vedd be!
Mindened a külsőségek, miért küzdöttél meg?
Mint egy tamagotchit lájkkal etetik a függőséged
Arra vágysz, hogy ingyen élj, mást hibáztatsz mindenér’
Azé’ vagy még csóró, mert itt egy kis ész má’ kincset ér
Keress valakit aki majd eltart téged picsa
Túl drága az Gucci, meg az albérlet? dicsak
Minél nagyobb kretén vagy, annál nagyobb sztár lehetsz
Csak nyelj be egy pár kárszeget, és ők adnak majd hátszelet
Te gyász alak, kimosták az agyadat az már salak
Az a kedvenc zenéd amit a legtöbbet játszanak
Hova fajul a kultúra? Hol vannak a műfajok?
A sztárok csak egy krátert, én meg magam után űrt hagyok
Mindig más a bajod, mégis mindig más a barom
Idegesít már a fajom, ez egy beteg társadalom
Csak okoskodsz te majom, de nem érdekel semmi
Nem érsz te el semmit, mer nem érdemelsz semmit
Refrén (2x):
Fekete tükör / a kép fenyegető
Fekete tükör / szinte neked esik
Fekete tükör / benne feketeség
Fekete tükör / lesírt fekete smink
(Bom)
Ha a hülyéket kell megtippelni sokszor alálövök
Ez egy buta generáció, és folyton magán röhög
Szakadéknak megyünk, csak az veszi aki szárnyal
Fekete tükörbe’ fotózkodunk kacsaszájjal
A kezünkbe kacatok, a batyuba meg kövek
De szépek vagyunk a neten, jól belőjük a szöget
Meg lecsaljuk a tokát, meg betűrjük a csukán
A címkét, mer’ vissza kell rakni szelfizés után
Profilképek, üzenetek lettünk
Az emotikonok meg jókat nevetnek helyettünk
Az egyensúly eltűnt, mint a középréteg
Kapacitív képernyők vertek közénk éket
tükör aki utál, aki szeret, aki él
Az élet színház, és buta mint egy gyerekmatiné
Az emberiség olyan mint a tudat
Csak azt a gondolatot hallja az agy amelyik hangosan ugat
Reklámok tolakodnak, ordítanak: nézz rám!
Add nekem a pénzed, legyél te a prédám!
A sötétség behúz mint egy fekete lyuk
Ok-okozat; fekete jövőt ír a fekete múlt
Fekete pénz pörög, dolgozunk feketén
A medence fenekén, a Kárpátok között
Fekete felhők közt keressük a napot
De nem találjuk a fényt, már rég elköltözött
Refrén (2x)
Fekete pénz pörög, dolgozunk feketén
A medence fenekén, a Kárpátok között
Fekete felhők közt keressük a napot
De nem találjuk a fényt, már rég elköltözött
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
