|
|
|
| Előadó: | Szikora Róbert |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Szikora Zsuzsa |
|
Szikora Róbert (Bob Lanky) |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Pop |
| Címkék: | Keressük! |
Nem én voltam, aki arénázott Woodstockban,
Nagyfa galeribe nem jártam, csak az Ifi-Parkban táncoltam.
Nem én voltam, ki Lolo Brigidával smároltam,
Aki labda nélkül játszottam, mint a “Nagyításban”.
De egyszer szívemre fröccsent az “Eper és Vér”,
Megértettem, harcolni kell magamért.
R:
Én voltam mégis a Zabhegyező,
Az úton a srác, szabadság szerető.
Én ültem minden szelíd motoron,
Így volt, és nagyot szólt.
Én képzeltem Pink falra, egy ajtót,
A Népliget helyett, a Hyde-parkot.
Én festettem mindenre brit lobogót,
Így volt, nagyot szólt, a szívem lobogott.
---------------------------------------------------
Nem én voltam, Gagarinnal kezet nem fogtam,
A hajamat is megnyírtam, és csak kicsit sírtam.
Nem én voltam, ki a rendőrökkel harcoltam,
Ló farkát meggyújtottam, Spencer Davis utáni tébolyban.
De egyszer szívemre fröccsent az “Eper és Vér”,
Megértettem, harcolni kell mindenért.
R:
Én voltam mégis a Zabhegyező,
Az úton a srác, szabadság szerető.
Én ültem minden szelíd motoron,
Így volt, és nagyot szólt.
Én képzeltem Pink falba, egy ajtót,
A Népliget helyett, a Hyde parkot.
Én festettem mindenre brit lobogót,
Így volt, s nagyot szólt, a szívem lobogott.
-----------------------------------------------------
Egyszer szívemre fröccsent az “Eper és Vér”,
Megértettem, harcolni kell mindenért.
R:
Én voltam mégis a Zabhegyező,
Az úton a srác, szabadság szerető.
Én ültem minden szelíd motoron,
Így volt, és nagyot szólt.
Én képzeltem Pink falba, egy ajtót,
A Népliget helyett, a Hyde parkot.
Én festettem mindenre brit lobogót,
Így volt, és nagyot szólt.
Én voltam mégis a Zabhegyező,
Az úton a srác, szabadság szerető.
Én ültem minden szelíd motoron,
Így volt, és nagyot szólt.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
