|
|
|
| Előadó: | Ismerős Arcok |
|---|---|
| Album: | Kerítést bontok |
| Megjelenés: | 2012 |
| Hossz: | 4:49 |
| Szövegírók: |
Nyerges Attila Kőházy Ferenc |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Grund Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
[-Nyerges Attila-]
Annyi minden mást csinálhatnánk itt
Szerethetnénk is, ha volna még akit
Érdekelne tán, az az apró semmiség
Hogy minden ég
De, ha oltani is lehet, bűn elmenekülni még
A napokat számolod, közben üres a tányérod
Lassan helyet is cseréltek, te és az árnyékod
A tükörbe vicsorgó szörnyeteg, visszaint neked
Sorra kerülsz te is, jobb lesz, ha elhiszed
[-FankaDeli-]
Ha valahol a Földön, akkor itt lehetne bármit
De neked mit számít
Szeretem az embert, és néha napján
Látom a majomjelmezed alján
Hogy kikandikál a kislábujj
'Hol bőröd fény nélkül megsárgul
Le kéne vágni a körmöket
És nem lökni a mélybe a kölyköket
Ütnélek, mert a jó szót nem érted
Ahogy az életed egész nap emészted
Látom, pedig inkább csak nézném
Hagynám, hogy hipnotizáljon a tévém
De nem, valami azt súgja, elég
Nem hiszem el, hogy szemet szemért
Nem lehet ennyi, minden porcikám
Halkan diktál, sétálok az utcán
Kómában vonagló, szürke zombik
Tenyerük izzadt, a beton csak porzik
Fák helyett oszlop, lomb helyett üveg
Felhőkarcoló, patkányüreg
Ahol ülnek, az öltönyök sorban
Lélek nélküli koporsóban
Saját sírjuk sikerrel ássák
A fától vakon az erdőt vágják
De a bosszú hiába súgja
Az én szívemhez be nem jutna
Ha azt hiszed, annyi vagy
Amennyit mondanak
Akkor valóban meg is loptalak
Elveszem tőled utolsó reményed
Hogy lásd meg végre, kik a szegények
'Kit aranytömbök húznak a mélybe
Hol hála helyett, vágy az ember vezére
[-Nyerges Attila-]
Éber az éjszakánk, álom a nappalunk
Lekopva színeink, szürkévé változunk
Az öröm csak káröröm
Az érzés csak végtelen félelem
Tényleg csak ennyi volt az életem
[-FankaDeli-]
Nevetek, miközben magamban sírok
Ahogy sorban a kirabolt sírok
Őseink helyett az ufókat nézik
A gyerekek lassan Szodomát idézik
A hibás ki lehet, hogyha nem te
A tükör mögé nézünk be, nevetve
Ennyi volna, mit adhatok neked
Vagy ennyi volna, amit kapnom lehet
Nem, valami azt súgja itt bent
Félreértettünk ott kint mindent
Ádám playboy, Éva meg playmate
Miközben anyádék nézik a tévét
Harcolnék, ha látnám, hogy kivel kell
A szomszéddal, vagy a hitellel
Minden, 'mit elhiszel, meg is történik
Ezért van, hogy az életünk örvénylik
Vénába kaptuk szomorú sorsunk
Az anyatej mélyén haragot hordunk
Így nem fog menni, én mondom, nem
Hogy ennyi szülő lett neveletlen
Az ostorom saját hátamon csattan
Minden pofont magamnak adtam
Egy darab a fényből, bennem a szándék
Nem verekednék, már nem anyáznék
Megláttam, ahogy vergődik énem
De nem hagyom el, már többé nem
Az élet elfogad, te őt miért nem
Az ördögöt megingatom hitében
Angyalok vagytok, de szárnyak híján
Majomjelmezben ugrálsz az indán
Szeretlek, mert én szeretni jöttem
Ez van, ennyi telik tőlem
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
