|
|
|
| Előadó: | TM |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | rap/hip-hop\r\n |
| Címkék: | Keressük! |
Barbármódra pusztul minden
Élő, s élettelen,
Holttestek fekszenek szétlőve
Az összes teren,
Ez kell nekem, vagy talán
Kéne ez most bárkinek?
Sírva, vagy két lábon
Rohan a gyilkos az emberiségnek.
Kételyek vannak százával,
De az értelem az hiányzik,
A kegyetlenség állandó,
Csak az emberség a hiánycikk.
Gyerek már nem játszik,
Csupán csak szenved és ázik,
Apja nem tér haza többé,
Ez a dolog mindenkit fellázít!
Élet nem áll itt,
Csak fekszik a földön a holt tetem,
Mindegy az, hogy ki vagy,
Magyar, román, szláv, vagy csecsen.
Eltemetem gondolataimat,
Mert eltűnt az Istenem,
Kérdem: miért van ez?
Mert ezt az egészet nem értem.
Én megértelek,
De higgy bennem, létezek és látom:
Fejedben káosz, kérdések, kételyek,
De ahhoz, hogy elérjelek,
Közelebb kell lépni és nem hátat fordítani,
Mert úgy soha meg nem érted,
Mi az élet értelme, erre csak
Egy ép elme képes,
Ami ritka, mert a valóság véres.
Tudod, ez nem az én művem, hanem a tiétek,
Ti mégis engem okoltok,
Hát szerinted én mit érzek?
Mit vársz? Helyetted miért lépjek,
Ha tudsz járni és helyetted miért szóljak,
Ha tudsz a szavakkal bánni?
Ha nem hallgattatok rám,
Én miért hallgassak rátok?
Hogy nélkülem is boldogultok,
Ezt ti vállaltátok.
Háború követ háborút,
Életet és halált,
Törvény törvényt bont,
De valami mindig eltalál.
Nagyhatalmi rendszerek,
Szerződések, tengelyek,
Tőlük függ a világ,
Ami minden lényegi dolgot elfelejt.
Ember támad emberre,
Csupán azért, mert más a hite,
Más eszmerendszerben éli napjait,
Ezért nem más színű a vére!
Körbenézve halált látok
És vérbefagyott hullákat,
Ez már rég nem előjele
A folyamatos elmúlásnak.
Asszonyok sírt ásnak
És szeretteiket temetik bele,
Ki várta el tőle azt,
hogy ez legyen a végzete?
Kifolyik szép szeme,
Ez az emberiség réme!
Ez a modern civilizáció?
Inkább csak barbár népek képe!
Falról folyik az ember vére,
Ezt senki nem kérte,
Atomfegyverek arzenálja,
Ezt Hiroshima is megélte.
Látod, mi lett a vége,
Ez az önfejűség ára,
Minek az nem megoldása,
Hogy várni a csodára,
Hidd el, nekem is rossz
Látni ahogy szenvedtek
A Földön, amit az ellenségeim
Pokollá tettek.
De ti csak kárt tesztek
Magatokban, másokban
Ahelyett, hogy látnátok,
Hisztek hazugságokban.
Vakon jártok, bosszúra vágytok
És még csodákoztok, miért gyötörnek
Nap mint nap rémálmok.
Miért féltek szembeszállni a gonosszal?
Mi kihasználva gyengeségetek
Eláraszt rosszal, bűnre csábít,
Hogy övé legyen lelketek,
Ezt ne engedd, mert a
Vesztedbe kerget egy háborúban,
Mi már a kezdetek óta tart,
Mivel az is harcol már,
Ki hajdanán békét akart.
Háború követ háborút,
Életet és halált,
Törvény törvényt bont,
De valami mindig eltalál.
Nagyhatalmi rendszerek,
Szerződések, tengelyek,
Tőlük függ a világ,
Ami minden lényegi dolgot elfelejt.
Háború követ háborút,
Életet és halált,
Törvény törvényt bont,
De valami mindig eltalál.
Nagyhatalmi rendszerek,
Szerződések, tengelyek,
Tőlük függ a világ,
Ami minden lényegi dolgot elfelejt.
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
