|
|
|
| Előadó: | Katonadalok |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ha csakugyan meg kell annak lenni,
a faluból ki kell nekem menni,
olyan búsan megyek ki belőle,
volt szeretőm, kit sajnáljak benne.
Édesanyám azzal búsít engem,
ha elmegyek, nem sirat meg engem.
Ne sirasson, mert rossz fia voltam,
mer' a szavát sohase fogadtam.
Édesanyám olyan vizet adjon,
mitől az én szívem meghasadjon.
Most is olyan szeretőm hagytam el,
kit a szívem sohase felejt el.
Esik eső, nagy sár van az utcán,
ez a kislány sírva mos a kútnál.
Sírva mondja az édesanyjának,
szeretőjét viszik katonának.
-----
Széna van az ólba'
a szénatartóba',
megölelem a rózsámat,
hej, a pitvarajtóba'.
Ha nem szeretnélek,
fel se keresnélek,
ezt a sáros köves utcát,
hej, nem taposnám érted.
Szeretlek, szeretlek,
csak ne mondd senkinek,
míg a templom közepébe
hej, össze nem esketnek.
Akkor se mondd másnak,
csak a jóanyádnak,
azt is csak úgy szép csendesen,
hej, ne hallja senki sem.
-----
Sebes vízen sebesen megy a hajó.
Édes fiam, mért vagy olyan szomorú?
Hogy ne lennék édesanyám szomorú,
arra visznek, merre dörög az ágyú.
A harctéren nem tudják a nevemet.
Majd megtudják, ha én oda elmegyek.
Az én nevem kék nefelejcs, liliom,
ha meghalok, kinyílik a síromon.
Ez a kislány mind azt mondja vegyem el,
de nem kérdi, hogy én mivel tartom el.
Eltartanám tiszta búza kenyérrel,
havasalji szép tiszta folyóvízzel.
-----
Késő este ragyognak a csillagok,
kelj fel, babám, mert búcsúzni akarok.
Fel is kelek, mert nem tudok aludni,
fáj a szívem, mért tudtalak szeretni.
El kell menni katonának messzire,
itt kell hagyni a babámat, nincs kire.
Reád bízom legkedvesebb barátom,
éljed vele világodat, nem bánom.
Ha letelik az a három esztendő,
jó barátom, add vissza a szeretőm.
Élted vele világodat idáig,
éljem én is koporsóm bezártáig.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
