|
|
|
| Előadó: | Katonadalok |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | hősi [+] |
Élt egyszer egy hadnagyocska
Szeretett mert szerették,
Szeretett egy barna kislányt
Jobban mint az életét.
Vasárnap úgy délutánként
Egy kis padon csöndesen
Tervezgették életüket
Csókolóztak csöndesen.
Egy szép nyári délutánon
Jött a behívó levél.
Menni kellett a legénynek.
Tartalékos volt szegény.
Sírt az édes barna kislány.
Vigasztalja a legény:
Ne sírj édes barna kislány,
Nem harctérre megyek én.
És mielőtt elindulna
Megjött a kinevezés
És a kicsi hadnagyocska
Indul a harc mezején.
Amott kinn a Don kanyarnál
Boldog volt a kis hadnagy,
Várja őt a barna kislány
Kinek szíve meghasad
Éjjel tizenkét órakor
Jött a dandárparancsnok:
Horvát hadnagyúr az élen
Páncélosok rohannak.
Robban most egy kézigránát:
Épp melléjük csapott le.
És amikor felébredt már
Hiányzott a jobb keze.
Rózsaszínű tábori lap
Megy a harctérről haza:
Ne várj haza barna kislány,
Nem mehetek már haza.
Lásd be már így semmit sem ér
Csonkán így az életünk,
Csonka karral, béna karral
Szenvedés az életünk.
Jött egy illatos levélke,
Csak egy pár sort irt a lány:
Ne is jöjjön, nem is várom,
Nem szerettem igazán.
Az a pár sor csak ígéret
Az csak játék volt csupán:
Van már nékem vőlegényem,
Csinos legény a babám.
A hadnagy hogy elolvasta
Könny lepte el a szemét:
Megcsaltál és kigúnyoltál,
Verjen meg a magos ég!
Nem őrzi már amióta
Moszkva alatt támadott
S a vonat a Don kanyarból
Hazafelé ballagott.
Egész úton gondolkodott
Amíg végre hazaér,
Jól tudja hogy az élete
Egy karral már mit sem ér...
Oda van az édes álom,
Oda van a barna lány
Mert nélküle az élete
Semmit sem ér már talán.
Lakodalom víg körében
A menyasszony szomorú
Bánatvirágból van fonva
Fején a gyöngy koszorú.
Ül a vőlegénye mellett
Mint egy bájos kőszobor,
De a szíve és a lelke
Ki tudja hol vándorol.
Faluvégi kiskocsmában
Csak egy füstös lámpa ég,
Itt kereste fél kezével
Minden napi kenyerét.
Azt mondják hogy hadnagy volt ő,
Barna kislányt szeretett,
De a karja hogy csonka lett
A kislánynak nem kellett.
Faluvégi kiskocsmáról
Sokat tudnak beszélni,
Milyen nehéz egy legénynek
Egy fél karral megélni.
Egy szép nyári délutánon
Véget ért a szenvedés,
Kiskocsmának asztalánál
Fejezte be életét.
Eltemették, nem siratták,
Nem siratta senki sem,
Nem volt aki a sírjára
Egy szál virágot tegyen.
Eltelt egy hét aztán kettő,
Megtudta a barna lány
Hogy az ő kis hadnagyának
Mindörökre vége már.
Elment hát a temetőbe,
Felkereste a sírját:
Kelj fel édes hadnagyocskám,
Itt az édes barna lány.
Harminc évre gondolj vissza,
Az elmúlt szép napokra,
Mikor kezed kezem fogta,
A szád a szám csókolta.
De a sírhant nem mozdul meg,
Hiába is szól hozzá,
És a rongyos öregasszony
Fejfa mellett halva már.
Ráborul a szomorúfűz
Földig hajlik az ága:
Itt nyugszik a kéz szerelmes
Már egymásra találva.
A hazai zenei élet egyik legképzettebb női hangja, húsz éven át készült az előadói pályára, mindig közel volt a műfajhoz, talán nincs is olyan ismert énekes, akinek a lemezein nem működött közre.
Több mint tíz éve az ország legismertebb előadói között tartják számon. Kati – miközben a Debreceni Egyetem Könnyűzenei Intézetének egyik énektanára – Új utakon címmel új lemezt készített, ami mostani beszélgetésünk aktualitását is adta...
- A nagy áttörés 2010-2011-re tehető és ma már 2024-et írunk. Hogyan látod az akkori és a mostani Wolf Katit?
- 2010-ben volt az X-faktor, amiben megismert a közönség és utána közvetlenül az Eurovíziós Dalfesztivál, ahova felnőtt előadói életem első slágerét vittem, mert ugye a Vukon azért addigra már túl voltam. Elég hosszú idő után kerültem igazán a nagyközönség elé, már anyukaként két kisgyerekkel, miközben 20 éve már mindenféle színpadon álltam, de ismeretlen énekesként. Nagy lendülettel mentem az X-Faktorba, de ebben azért benne volt az is, hogy 36 évesen mit keresek én a popszakmában, esetleg hazaküldenek. De hál’ istennek annyira nyitott volt a csatorna, sőt, ez volt az én „backstage sztorim”, hogy már anyuka vagyok, kialakult élettel, és így is el lehet kezdeni egy új pályát. Nekem az X-Faktor és az Eurovízió egy robbanásszerű, hatalmas katarzis volt. Együtt éltünk, együtt lélegeztünk az egész X faktor stábbal, figyeltek, vigyáztak ránk, együtt ötleteltünk, szuper volt ott lenni velük. Az Eurovíziós verseny ezután olyan volt, mint a tejszínhabra a csokiszórás. Nagyon boldog voltam ettől az egésztől, de ma már bizonyos dolgokat másképp csinálnék. A legnagyobb hibámnak azt tartom, hogy elkezdtem zenekar nélkül fellépni. Zenei alap és CD, pendrive, arra ráénekeltem és mentünk fellépni. Nagyon élveztem a sikert, a rengeteg munkát – de ezt ma már nem így csinálnám.
- Ezt nagyon meg tudom érteni, de ezt nem ingyen kaptad. Ezért te nagyon megdolgoztál...
- Előtte rengeteget dolgoztam, megtanultam mindent, amit lehetett, mentem az apámmal (Wolf Péter zeneszerző) dolgozni, rengeteg stúdiómunkát csináltam. Mellette tanultam meg, hogyan kell dolgozni egy stúdióban, közben felléptem, zenekarokkal énekeltem, rengeteg gyakorlati dolgot tanultam. Emlékszem, az X-Faktor alatt mondogattam magamnak, hogy nem fogok sírni azon sem, ha kiesnék a műsorból. És bár minden percét megéltem ennek a helyzetnek, bennem egészen mások voltak a belső támpontok, mert amikor már két gyereked van, sokkal, de sokkal erősebb vagy, fel vagy készítve helyzetekre.
