|
|
|
| Előadó: | Tolnay Klári |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Brand István |
|
Fényes Szabolcs |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Sláger, sanzon |
| Címkék: | Keressük! |
Az eszpresszóban zongorista játszik
Rég csodálom fürge két kezét
A szeme olyan szomorúnak látszik
Bánatosan tekint egyre szét
Mintha mindig valakire várna
Mellette áll üresen egy szék
Egy dalnál mintha halkulna a lárma
S az ének, mintha nekem szólna épp
A másik széken nem ül senki sem
Én felajánlanám, ha jönne valaki
Itt szomorkodik egyedül, Szívem
Én felajánlanám, ha kérne valaki
Csak észrevenne, nekem ennyi kell
És akkor tőlem úgyse menne el
De senki sincs, ki nálam megpihen
A másik széken nem ül senki sem
Én konyakomból hörpölök egy kortyot
S cigarettám füstjét bámulom
Még én se voltam olyan nagyon boldog
Mit jelent a magány, jól tudom
Ezért most az üres székre nézek
Hogyha hív, hát odaülök én
A zenész arcán végre mosoly éled
S remény csendül át az énekén
A másik széken nem ül senki sem
Én felajánlanám, ha jönne valaki
Itt szomorkodik egyedül, Szívem
Én felajánlanám, ha kérné valaki
Csak észrevenne, nekem ennyi kell
És akkor tőlem úgyse menne el
De senki sincs, ki nálam megpihen
A másik széken nem ül senki sem
De egyszerre csak leesem az égből
Hol ringatóztam eddig boldogan
A zongorista felpattan a székről
S egy most belépő leányhoz rohan
Én itt ülök most szégyenemben égve
A zongorista, se nem lát, se hall
Oly gúnyos, üres mellettem a széke
Míg bennem búsan visszacseng a dal
Mmm...
... ha jönne valaki
Itt szomorkodik egyedül, Szívem
Én felajánlanám, ha kérné valaki
Csak észrevenne, nekem ennyi kell
És akkor tőlem úgyse menne el
De senki sincs, ki nálam megpihen
A másik széken nem ül senki sem
Egyre többet tudhatunk meg a bohóc maszk mögül kikacsintó srácról, aki egy évvel ezelőtt debütált Morionesként és akire rekordidőn belül óriási figyelem szegeződött.
Miközben az előadó Manuellel közös, toplistás featje, a „Voodoo Baba” továbbra is pörög, addig is egy új, igazán személyes szólófelvétellel jelentkezik. Az „ALVAJÁR” egy uptempo, pop-latin-deep house dalnosztalgia, amelyben a gyerekkor keveredik a keserédes jelen vívódásaival, miértjeivel.
„Az ALVAJÁR-t nagymamámmal való kapcsolatom ihlette nagyrészt, a jelenem küzdelmei pedig kiegészítették”
– mondja Bakos Kristóf, azaz Moriones, aki múlt héten ünnepelte első albumának, a ’Tébolyda’ egyben karrierjének is csekély egyéves jubileumát. Az akkor még csak zenéjéről és TikTokról ismert fura hajú fiú azóta három önálló, teltházas koncertet adott Budapesten, legutóbbit éppen a közel 1300 férőhelyes Akvárium Klub Nagyhalljában. Ekkor a bohóc a színpadon meghalt, és ezzel egy új érát indított el, kilátásba helyezve egy új lemez érkezését.
Az „ALVAJÁR” is egy mozaikrész, amelyről a dalszerző bővebben így mesélt
„Unokatestvéremmel forgattuk a videóklipet. Mindenképp egy olyan helyet szerettem volna a szám nosztalgikus kedvessége miatt, ahol gyerekkorom nagy részét töltöttem, és a klipben feltűnő hintaágy az volt. Sokszor átmentem és beszélgettünk mamával, és ekkor a nap mindig odasütött. A kontraszt az csak hozzáadódott a történethez, hiszen a bohóc meghalt, de az albummal minden tiszta lesz. Nagyon durva, mert a klip elején a kisfiú én vagyok, ahogy nézi a jelenem. Azt a részletet unokatesóm egy egyetemi projektjéből vettük ki, ami ráadásul egy 14 éves felvétel, hiszen 2010-ben forgott és valahol megtalálta. Eszméletlen sorsszerűen történik ismét minden és mondhatjuk, hogy minden egyszerű volt, hiszen hazamentünk.”
Az „ALVAJÁR” egyfajta életigenlő figyelmeztetés is, hogy a jelen zsúfoltságában, ha a múltat elfelejtjük és nem tudjuk értékelni a pillanatot, azt később meg fogjuk bánni.
