|
|
|
| Előadó: | Chicago (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Fred Ebb |
|
John Kander |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | feldolgozás [+] |
Pukk! Hat! Nyissz! A-A! Ciceró! Lipschitz!
Pukk! Hat! Nyissz! A-A! Ciceró! Lipschitz!
Pukk! Hat! Nyissz! A-A! Ciceró! Lipschitz!
Pukk! Hat! Nyissz! A-A! Ciceró! Lipschitz!
Letépett ő egy szál rózsát!
Csak kézbe vette és félre tette,
De a rózsa szúrt és ő rosszul járt!
Pukk! Hat! Nyissz! A-A! Ciceró! Lipschitz!
Liz:
Tudod amikor valaki a kis szokásaival a sírba visz
mint Burni
Burni szerette a rágógumit,
de nem rágni pukkasztani!
Egyik nap megyek haza
totálisan sík ideg vagyok
és elvárnék egy kis együttérzést.
Bemegyek, fekszik az ágyon és rágózik.
Mit rágózik? Pukkaszt.
Mire én:
- Ha még egyszer pukkasztasz...-
ÉS PUKKASZTOTT!!!
Na, akkor én levettem a puskát a falról,
És leadtam neki két figyelmeztető lövést…
Egyenesen a fejébe!
Úgy kellett neki! Úgy kellett neki!
Letépett ő egy szál rózsát!
Csak kézbe vette és félre tette,
De a rózsa szúrt és ő rosszul járt!
Annie:
K.B két éve megismertem Asaciel Youngot Salt Lace Cityböl
Azt mondta, hogy nőtlen, így hát rögtön egymásba szerettünk.
Jaj, nagyon szépen éltünk.
Ő reggel elment, este hazajött én töltöttem neki egy pohár italt
És aztán megvacsoráztunk. Olyan volt az életünk,
Mint két és fél szoba mennyország! És akkor megtudtam:
Nőtlen? Egy frászt! HAT FELESÉGE IS VOLT!!! Mormon volt a lelkem...
Aznap este is... Hazajött, én töltöttem neki egy pohár italt, mint rendesen…
Csak hogy, vannak olyan pasik AKIK NEM BÍRJÁK AZ ARZÉNT!
Úgy kellett neki! Úgy kellett neki!
Letépett ő egy szál rózsát
Élőben nulla, így vérbe fúlva
Hogy csúnya hulla, így most már jó!
June:
Szóval! Állok a konyhában, és éppen tálalom a csirkét vacsira.
Ahogy az egy rendes háziasszonyhoz illik.
Amikor beront a férjem. Egy merő féltékenységi rohamban.
"DUGSZ A TEJESEMBERREL!" Ordítja...
"DUGSZ A TEJESEMBERREL!"
És aztán, beleszaladt a késembe... BELESZALADT A KÉSEMBE, VAGY TÍZSZER!!!
Csak kézbe vette és félre tette,
De a rózsa szúrt és Ő rosszul járt!
Hunyák:
Mit keresek, én itt?
Azt mondják, hogy a híres Lakem le fogta, a férjemet én meg lecsaptam a fejét.
De nem igaz, én...én...én ártatlan vagyok.
Nem tudom, miért mondja Uncle Sam, hogy én tettem.
Próbáltam a rendőrségen megmagyarázni, de nem értettek meg...
June:
Igen, De te tetted?
Hunyák:
A-A! NEM BŰNÖS!!!
Úgy kellet néki, úgy kellett néki!
Letépett ő egy szál rózsát!
Csak kézbe vette és félre tette!
A rózsa szúrt és ő rosszul járt!
Velma:
Húgommal Veronicával volt egy jó kis lokál számunk.
És a férjem, Charlie is velünk turnézott!
A számnak az volt a vége, hogy meg csináltunk húsz ugrást,
Rettentő gyorsan. Cigánykerék, flip-flap, szaltó, dupla szaltó!
Szóval így, egyiket a másik után!
Azon a bizonyos éjszakán éppen a Ciceró hotelben voltunk.
Hárman üldögéltünk a szálloda-szobában.
Kicsit piáltunk, hülyéskedtünk, meg minden.
Aztán elfogyott a jég. Mire én lementem, hogy hozzak.
Visszamegyek, kinyitom az ajtót, hát mit látok:
Charliet meg Veronicát, amint épp egy új számot gyakorolnak:
A 17-ES PÓZ. FRANCIA-SPÁRGA!!! Esküszöm, hogy sokkot kaptam!
Tisztára fekete lett előttem a világ! Semmire sem emlékszem!
Csak amikor már a vért mostam le a kezemről…
Akkor döbbentem rá: "Te jó isten! EZEK MEGHALTAK!"
Úgy kellett nekik! Úgy kellett nekik!
Letéptek ők egy szál rózsát!
Élőben nulla, így vérbe fúlva
Két csúnya hulla, így most már jó!
Úgy kellett nekik! Úgy kellett nekik! Úgy kellett neki! Úgy kellett neki!
Letéptek ők egy szál rózsát! Sok sanda férfi oly rosszul járt!
Élőben nulla, így vérbe fúlva Így lett a tangó, egy cella tangó!
Két csúnya hulla, így most már jó Még vár a smasszer a kulcslyuknál!
Mona:
Úgy szerettem Ali Lipshitzet, hogy arra nincs is szó!
Igazi művész volt, érzékeny, finom ember… Egy festő.
De lelki zavarokkal küzdött szegény...
Folyton kereste önmagát!
Minden este el is ment, hogy megkeresse,
de nem önmagát találta meg.
Hanem Jennyt, Maryt, Junyt… meg THOMAST.
Egyik reggel is épp ezen… vitatkoztunk.
Ő borotválkozott, én KÖZBEVÁGTAM!
A ROHADÉK!!! A ROHADÉK!!!
Úgy kellett neki! Úgy kellett neki!
Sok sanda férfi oly rosszul járt
Így lett a tangó, egy cella tangó
Még vár a smasszer a kulcslyuknál
Úgy kellett neki! Úgy kellett neki!
Sok sanda férfi oly rosszul járt
Ő lett a vesztes, a sírkeresztes!
Fekete földben egy árok vár!
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
