|
|
|
| Előadó: | Szinetár Dóra |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Blum Tamás Brecht Eugen Berthold Weill Kurt |
|
Kurt Weill |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Polly Peachum:
Bár ifjú az ember és ártatlan még,
De az életre készülni kell.
És én gondolkodtam,hogy mit is tegyek
Ha egy férfi jön egyszer értem el.
És hogyha pénze lesz, és hogyha kedves,
hogyha minden nap tiszta inget vesz.
S hogyha tudja,hogy mi illik a hölgyeknél,
Én csak azt mondom: Nem!
Refrén:
Így hát általába társalgunk s meg se dobban a szívem.
Tőlem ragyoghat a holdvilág, szellőcske is suttoghatja dallamát,
Nem történhet semmi sem.
Így az ember nem bújik az ágyába,
Hanem jégcsap lesz és szívtelen.
Bármit mondhat vagy bármit gondol,
Nincs más csak egyértelmű: Nem!
Az első az Campbell egy szép fiú volt aki mindent a lábam elé tett,
a másiknak bérháza s hajója négy volt,
a harmadik sírt és reszketett.
És hogyha pénzes volt és olyan rendezett,
hogy ötször egy héten tiszta inget vett.
Hiába tudta,hogy mi illik a hölgyeknél,
Én, csak azt mondom: Nem!
Refrén:
Így hát általába társalgunk s meg se dobban a szívem.
Tőlem ragyoghat a holdvilág, suttoghatja szellőcske a dallamát,
Nem történhet semmi sem.
Így az ember nem bújhat az ágyába,
Hanem jégcsap lesz és szívtelen.
Bármit mondhat vagy bármit gondol,
Nincs más csak egyértelmű: Nem!
Egy szép napon aztán egy újabb jött,
De az semmire nem kért meg.
Ahogy belépett a sapkáját az asztalra levágta,
s én mégsem tudtam,hogy mit is tegyek.
És bár nem volt pénze sem, és nem volt kedves,
tiszta inget még vasárnap se vett.
Fogalma sem volt,hogy mi illik a hölgyeknél,
Én mégsem mondtam: Nem!
Nem volt semmiféle társalgás, még csak dobbant a szívem,
Tán nem is ragyogott a holdvilág, szellőcske sem suttogta a dallamát,
Mégis így kellett,hogy legyen.
És az ember oda bújhat az ágyába,
Nem volt jégcsap többé nem volt szívtelen.
Bármit mondott vagy bármit gondolt,
Itt nem volt semmiféle: Nem!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
