|
|
|
| Előadó: | Cseh Tamás |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Csengey Dénes |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
El lehet képzelni.
A törzsőrmester lilába borult,
megkapaszkodott az íróasztal szélébe,
és fölsóhajtott, hogy:
- Na-na-na-na-na-na-na-na-na!
Aztán békülékenyebben hozzátette:
- Na! Na.
Aztán szinte cinkoskodva, hogy:
- Semmi?
Na ne akarja nekem bemesélni,
hogy maga semmire sem emlékszik!
Hogy maga egy ... amnéziás!
Tessék, nézze! Itt van egy fénykép.
Egy férfi puskával.
Ismeri?
"Arthur Rimbaud" - gondolta Novák.
"A táltos suhanc."
- Nem ismerem.
- És ezt, a másikat?
"Vízi Miklós"
- Nem ismerem.
- És ezt?
"Desiré." - gondolta ellágyulva Novák.
"Desiré..."
- Nem ismerem.
A törzsőrmester egymás után kapkodta
fel a fényképeket.
- És ezt? És ezt? És ezt? És ezt?
- És ugye ezt se?
- Ugye ezt se? Ugye ezt se? Ugye ezt se?
"Ecsédi, Fáskertiné, Lee Van Cleef,
Antoine, Szabó Kálmán ...
.. szóval mindenkinek megvan a fényképe itt!"
Hangosan pedig azt mondta:
- Nem, nem, nem, nem. Nem ismerem.
- Nem láttam. Semmi közöm hozzá.
- Nem ismerem. Nem ismerem. Nem ismerem!
A törzs fáradtan legyintett, hogy:
- Hát persze!
Egyiket sem.
Mind ezt mondják.
Egyáltalán mit ... egyáltalán mit keres maga itt?
És itt a törzs teljesen tanácstalanná vált, felkelt,
átment a másik szobába, és megkérdezte az
ott ülő civilnek öltözött ballonkabátos férfitől, hogy:
- Tulajdonképpen miért hoztuk be ezt az alakot?
A férfi, - rangjára nézve hadnagy -, az ajtórésen át
Novákot figyelte egyfolytában, és mondta, hogy:
- Hát maga nem tudja?
Még soha nem volt dolga ezzel a Novákkal?
Csodálom. Nézze, ez példátlan.
A legkülönlegesebb eset, amivel valaha találkoztam.
Úgy képzelje el, ez ül minden este
ugyanabban az étteremben - Jégmadár -, ül és néz.
És ha maga is ott van, és figyeli,
akkor előbb-utóbb jön egy pillanat,
amikor muszáj behozni.
Úgy néz.
Érti?
Amikor kint van, maga azt érzi, muszáj behozni,
azonnal, haladéktalanul, és mihelyt bent van,
maga elcsodálkozik, hogy miért hozta be.
És akkor kiengedi.
Most is így lesz.
És aztán megint be fogja hozni.
Tudja róla, hogy semmit nem csinált,
de érzi, hogy ez mindenre képes.
Gondolja csak el, azt beszélik róla,
hogy van egy ilyen hangfekvés a torkában,
és hogyha azon énekelni kezd akkor…
Hajoljon közelebb!
(odahajlás, vészes sutyorgás)
A törzsnek fönnakadt a lélegzete, hogy:
- Igen? Na ne... ne mondja...
És… miért nem csinálunk valamit a torkával?
Nem lehetne?
- Nem, nem, nem! - mondta a hadnagy.
- Nem szabad. Nem engedik.
- Nem szabad! Nem engedik!
Még az is lehet, hogy ez a hangfekvés nemzeti kincs.
Vagy katasztrófa.
Vagy egyáltalán nem is létezik.
Még nincs kipróbálva, sohasem szólalt meg úgy.
Nem tudom... Nem tudom, mi a helyes megoldás....
Menjen, engedje ki!
És így történt.
Állt Novák és a törzsőrmester az ajtóban.
(kikísérte, ugyanis reformőrszoba,
ezt nem győzöm hangsúlyozni)
és a törzs azt mondta reszelősen Nováknak, hogy:
- Na maga velem ezt nem fogja játszani!
- Lehet, hogy a hadnagy árnyalatokat kedvelő ember,
de én aztán nem!
- Úgyhogy nálam itt nem lesz Jégmadár,
ücsörgés, nézegetés, hangfekvés!
Nálam maga nem lesz különleges eset!
Annyit mondhatok, hogy ha ma este itt véletlenül
megint találkoznánk, és ha maga itt nekem
(vészes sutyorgás)
akkor én nem leszek tanácstalan,
és maga innen nem fog kimenni!
- Én magán úgy eligazodok, Novák, hogy arról kódul!
Most mehet!
És ment Novák a hajnali utcán.
Egy könnyű érzést vitt magával, hogy ő szabad,
hogy egyfolytában az.
És ebben a pillanatban elhitte,
amit mindenki beszélt róla,
hogy az ő torkában tényleg létezik
egy ilyen kipróbálatlan hangfekvés, és elhitte,
hogy ha ő ebben a hangfekvésben énekelni kezd,
akkor az egész ország elemelkedik a talajszinttől,
és ezerméteres magasságba fellebeg.
Tehát létrejön egy új kontinens,
ahol ugyanott áll majd a Gellért-hegy, a Parlament,
a csillaghegyi strand, a közértek, kocsmák,
a zöldövezetek, ahol minden marad a helyén,
a változás csak annyiban fog állni,
hogy beszívható lesz a levegő.
Hiszen mindenki ezt akarja!
Magaslati levegő, magaslati pillantások,
magaslati érzések.
Erős napsütés, buja növényzet,
magas termésátlagok, a levegőég,
a tenger, Ausztrália!
De lehet, hogy meg se tudom csinálni - gondolta Novák.
- Csak etetnek itt ezzel, én meg eszem.
Mindegy.
A mai nap alkalmasnak látszik arra, hogy kipróbáljam.
Jaj, de duhaj kedvem támadt - mondta hangosan,
és énekelni kezdett.
Ugyanekkor kezdte énekelni ugyanezt a dalt egy
nagy budapesti lakásban egy nagy ünneplő társaság,
ahová egyébként Novákot várták nagy hírekkel.
A dal így szólt:
Végre megérkezett a pop koronázatlan királynőjének, Dua Lipának harmadik nagylemeze, a Radical Optimism, amely 11 dalból áll. Az énekesnő egyedüllétét kiemelő album első felvétele beszédesen az „End Of An Era” (azaz: egy éra vége) címet viseli és olyan slágerek gyűjteménye, mint a „Houdini”, a „Training Season” és az „Illusion”. Dua „pszichedelikus popként” írja le új lemezét, megjegyezve róla, hogy „olyan kiállások és különféle hangzások keveréke ez, amit ha csukott szemmel hallgatsz, akkor egy kész, vizuális világ tárul eléd”.
„Az albumot a szingliségem alatt írtam” – mondta el Dua. „Mindig valami vicces történettel érkeztem a stúdióba, és mindegyik más-más dalt inspirált. Van egy lazaság és őszinteség, ami korábban nem volt meg bennem.”
Az album elkészítésekor a világsztár olyan kivételes művészekkel dolgozott együtt, mint Caroline Ailin (Dua Lipa: New Rules), Danny L. Harle (Caroline Polachek, Charli XCX), Tobias Jesso Jr. (Adele) és Kevin Parker, akit művésznevén Tame Impalaként ismerhet a nagyvilág.
Dua hozzátette: „Mindenki háttere és munkamódszerei jól összeálltak barátként és zeneileg is.” Így folytatta: „Nagyon nyitottak voltunk egymással, és úgy éreztem abban a szobában, hogy sebezhető lehetek, és szabadon beszélhetek a tapasztalataimról. Ennek a zeneisége olyan gazdagnak és izgalmasnak hatott, és szerettem volna ebben teljesen elmerülni és részese lenni.”
A Dua önfelfedezése által ihletett Radical Optimism egy olyan anyag, amelyben értelmet nyer a tiszta öröm és boldogság megélése azokban a helyzetekben is, amelyeket korábban lehetetlennek tűnt elfogadnunk.
A 11 szám közül egy igazán mély jelentésű, a „These Walls” kapott fókuszt a Spotifyon, amelyről elárulta az énekesnő a Zane Lowe-nak adott, nemrég közzétett interjújában, hogy:
„Van ez a közhely, hogy "ó, ha ezek a falak beszélni tudnának, tudod, mit mondanának". Szerintem érezhető az az energia, amikor besétálsz egy szobába és két ember veszekedett, vagy ideges.”
„Azt gondolom, hogy elkerülhetetlen az a beszélgetés, amit senki sem akar, de meg kell tenni, valakinek ki kell szállnia, és bármennyire is fájdalmas, ez általában megfelelő okok miatt történik, mert rólad van szó, és a megérzésed mindig megmondja, hogy valami jó vagy nem…”
Íme a Radical Optimism dallistája:
1. End Of An Era
2. Houdini
3. Training Season
4. These Walls
5. Whatcha Doing
6. French Exit
7. Illusion
8. Falling Forever
9. Anything For Love
10. Maria
11. Happy For You
Fotók: Dua Lipa
