|
|
|
Rém Srác:
Mint ahogy Jerikó falai, úgy omlik le minden, mikor belépek.
Mindent megértek, mint mikor úgy igazán betépek.
Nem baromságot beszélek, és nem csak port hintek felétek,
De, mint Ninive, jobban teszitek, ha megtértek,
Mert kénköves tűzben megégtek, mint Sodoma és Ghomorra,
Mert nagyobb erővel küldlek a Pokolba, mint ahogy az El Nino tombolna.
Hevesebben, mintha a Krakatau lávája fortyogna.
Halálosabban, mintha egy király kobra fogával megcsókolna.
Nem feltétlen egoista, szövegi terrorista,
De nagyobb pusztítást okoz, mint a földtörténet legnagyobb meteoritja.
Ragyogok, mint egy üstökös az égen.
Kibírhatatlan hőfokon égve már a Föld vonzása sem tart féken.
Életem 120%-os hőfokon élem,
Ezért övezi felperzselt pusztaság minden léptem.
Szövegeim mélyen a földfelszín alatt kutatnak.
Új utak felé mutatnak, és lendületet adnak, mint Ady versei a Nyugatnak.
Agyam gondolatai eljuttatnak helyekre, régmúlt időkbe és fel nem fedezett terekbe,
De pánikra semmi ok, fantáziám hagyom játszadozni.
Minden menni fog, nem kell nagyon fáradozni.
A szavak csak úgy jönnek, mint néhány esetben a könnyek.
Egy szövegem se könnyed, mint a Bűn És Bűnhődés-féle könyvek.
De megéri őket meghallgatni,
Mert én inkább felébreszteni fogok, nem pedig altatni.
Beteg Srác:
Imi a konyhában tésztát eszik.
Az idő csak telik, és az emberek észre sem veszik,
Hogy az adót csak szedik, a nőket megverik,
S a bajnokságot idén is az MTK-sok nyerik.
De Imi most föláll, úgy tűnik, éhes maradt,
De nem, csak egy tésztadarab a foga közé ragadt.
Idegesen a konyhában gyufaszálért kutat,
Majd elindul betömetni a fogán fekvő lyukat.
Magában morogva, zsebében borotva,
De nem figyelmeztet senkit a közeledő dologra.
Ő úgy hívja, "holnap", mások világvégének nevezik,
De kerülik a témát, amikor tehetik.
Mint Imi a fogorvost, akihez már be is csöngetett,
S úgy ült a székbe, mint akit a tudás tönkretett.
Most persze nevetsz, mert egy tudatlan fasz vagy,
De ha majd kilakoltat otthonról egy kötekedő hadnagy,
Mert itt az árvíz, vagy tűzvész, vagy bármilyen katasztrófa,
Vagy a népfelkelés ajándéka számodra egy akasztófa,
Akkor lehervad a mosoly a fehéredő pofádról,
S dadogva hadarsz majd, és nem pedig pofázol,
Csöndbe maradsz szépen, mint Imi a székben,
Aki éppen Istent szídja, igaz eléggé halkan,
De az öreg meghallotta, mert megjelent a halban.
Most éppen Imi felé ballag, odaszól: Hallak.
S megkérdi: Te, Imi, ha már itt vagyok,
Nincs nálad egy kis hajlakk?
De Imi meg sem lepődik,
Mert tudja az élet manapság csak egy tréfa,
Szépen elsétál haza, mert várja egy nagy tál tészta.
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
