|
|
|
| Előadó: | Váradi Roma Café |
|---|---|
| Album: | Járok-kelek a világban |
| Megjelenés: | 2002 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Váradi Gyula Váradi Róbert |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | SonyBMG |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Jövök-megyek
intézkedek ma délután
gyakorlok éjjel-nappal
bármilyen zenekarral
életem próbákból áll
mert hogyha fáradt leszek
vagy indulatos formában látsz
nem lehet probléma az se nekem
ugyanis én nagyon tudok
ugye én nagyon tudok
igenis én nagyon tudok a zongorán
Hát mondják is oly sokszor
azok az állítólagos nagyok
ez itt a legjobb cigány
ilyenkor jól leiszom magam
akkor már a fejem se fáj
és nem megyek még haza sem
az asszony is hiába vár
A kocsmába bedzsalok
egy-két felest megiszok
elhúzatom azonnal a cigánnyal
hej, te is babám jer ide
ezt a nótát tudod-e
hadd dúdoljam bele a nagy füledbe
hát húzzad cigány, ha tudod
amit most el dúdolok
hogy laj di-di laj
ez az drága jóbarát
húzzad csinim, nosza hát
Egész éjjel ezt a nótát húzatom
a rózsámat táncközben megforgatom
a mulatást abba hagyni nem tudom
mert jó a kedvem még egy italt megiszom
a zenekart is meghívom egy italra
utána meg újra kezdjük
hogy laj di-di laj
Jövök-megyek,
intézkedem ma délután
gyakorlok éjjél-nappal
bármilyen zenekarral
életem próbákból áll
de hogyha fáradt leszek
vagy indulatos formában látsz
nem lehet probléma az se nekem
ugyanis én nagyon tudok
ugye én nagyon tudok
igenis én nagyon tudok a zongorán
Hát mondják is rám sokszor
azok az állítólagos nagyok
ez itt a legjobb cigány
ilyenkor jól leiszom magam
akkor már a fejem se fáj
s nem megyek még haza sem
az asszony is hiába vár
Három hete, hogy a Tisza befagyott
három hete, hogy a rózsám elhagyott
szokása a Tiszának a befagyás
szokása a rózsámnak a megcsalás
szokása a Tiszának a befagyás
szokása a rózsámnak a megcsalás
Én nékem már vígasztalást mi sem ad
bánatimban le kell innom magamat
az áldóját ide azzal a borral
még az éjjel a lelkem is belé fagy
az áldóját ide azzal a borral
még az éjjel a lelkem is belé fagy
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
